Múzsák - Múzeumi Magazin 1989 (Budapest, 1989)
1989 / 3. szám
feltünteti az I. és a III. felvonás díszletfestőit Neefe úr, illetve Engerth úr személyében, a II. felvonás börtönjelenetét valószínűleg Telepy készítette. Máskor is megtörtént, hogy a színmű vagy opera egyes felvonásainak a díszletét más-más készítette, fgy Verdi Nabukodonozor című operájának 1847-es bemutatójára a színlap szerint az I. felvonás díszletét Engerth festette, a többit Telepy. Egy teljes díszletkép maradt fenn Telepytől. 1839-ben mutatta be a Pesti Magyar (Nemzeti) Színház Gál József a fehér ló mondáját feldolgozó Szva- topluk című drámáját. Az előadás Fáncsy Lajos jutalomjátéka volt, de mindössze egy előadást ért meg. Az olajfestményt Telepy szignálta, a képen látható hídfő alatt: „Telepy György magyar színész, 1839." A festmény nem a darab valóságos jelenetét ábrázolja, de ez a színpadkép volt látható a színpadon. A hét magyar vezért, Szvatopluk királyt és kíséretét együttesen állította a színpadra a festő, sőt a fehér lovat is odafestette. A festmény úgynevezett „beszélő" kép, mert a színpadi alakokat számok és betűk jelzik, s szavaik olvashatók magyar, szlovák és latin nyelven. A darab szövetje szerint Szvatopluk az I. felvonás 6. jelenetében fogadja a magyarokat, a Zsitva melletti kastélyában. A darab minden más jelenete szabadtéren játszódik, valószínűleg ezt is szabadtérre rendezték, mert egyetlen jelenet kedvéért nem készítettek terembelsőt. Ez tehát a valóságos színpadkép, amelyen felismerhetők a kulisszák és a háttérfüggöny is, vagyis a folyó, a dombok és a vártorony. A festmény alatti szövegből kitűnik, hogy a festmény ilyen beállításban tréfás célzattal készült. Telepy tájképeinek egy része a Magyar Színházi Intézet gyűjteményében van, a Prímás ház és környéke című olajfestménye a Budapesti Történeti Múzeum állandó kiállításán látható, míg több képe van a leszármazottak tulajdonában. 1840- ben Telepy rövid időre megvált a Nemzeti Színháztól, de 1841-ben visszaszerződött. A szerződést szokás szerint vendégjáték előzte meg, s ekkor ismét Goldoni Két úr szolgája című vígjátéka Korláth szerepében lépett fel. 1855-ben történt nyugdíjazásáig tagja maradt e színháznak. 1844. október 12-én az Egressy Gábor jutalomjátékául színre vitt Szökött katona első és harmadik felvonásában együtt játszott az Egressy iránti barátságból fellépő és Gémesi iparlovagot játszó Petőfi Sándorral. A színlap csak az első és harmadik „szakasz" díszletfestőit említi; valószínű, hogy a II. felvonásban a siralomház színpadát Telepy készítette. Szabadka 1854-ben nyitotta meg színházát, amelynek gépezeteit, belső felszerelését és díszítéseit Telepy készítette, s a megnyitó előadásban Szentpétery Zsigmonddal együtt vendégként fel is lépett. A színház igazgatója a régi kassai barát, Latabár Endre volt. Miskolcon 1857-ben nyílt meg a leégett helyébe épült színház, ugyancsak Latabár Endre igazgatása alatt. A megnyitásról írta Egressy Gábor: „A színpad és gépezete Telepy György aggszínész (!) művezetése alatt készült, kinek lelke, testi fáradsága mellett sem veszté el azon rugalmasságát, miről ifjabb korából ismeretes. Az igen csinos díszletek is az ő festményei. Telepy festette a nagy előfüggönyt is, melynek hátterében a diósgyőri völgy és várrom látható.” 1865-ben a debreceni színház nyitotta nieg kapuit. Máig kétséges, hogy Telepy György festménye a Szvatoplukhoz, 1839 a színpadi függönyt és a színpadnyílás feletti hét színészportrét Telepy György festette-e vagy fia, Telepy Károly. A 65 éves apa még volt olyan erőben, hogy készíthette, Károly pedig volt már olyan ismert művész, hogy őt is megbízhatták e munkával. Telepy György idős korára Diósgyőrbe, majd Tibolddarócra vonult vissza, ahol községi bírói tisztet is betöltött. Fia Egressy Gábor Etelka lányát vette feleségül. Utolsó éveit a Borsod megyei Tardon töltötte, Mária leányával és annak családjával. 1885. augusztus 12-én ott halt meg és temették el. CENNER MIHÁLY
