Múzsák - Múzeumi Magazin 1988 (Budapest, 1988)

1988 / 1. szám

Diocletianus a rendkívüli emberek életútját járta be huszonegy éves uralkodása alatt. Már a kez­det is meghökkentő volt, császárrá kikiáltása órájában megölte riválisát, Apert, a katonák sze­me láttára, azok üdvrivalgása közepette. Abban az időben a császárokat a hadsereg választotta, és nem volt ritkaság a császárgyilkosság. Vale- rianust, Gallienust, Aurelianust, Tacitust, Probust megölték, Carus egy év után halott volt, Nume- rianust pedig Arrius Aper, a testőrség parancs­noka ölte meg, s a gyilkos irányította a hadsere­get és az impériumot. A dalmáciai Diocletianus 284. november 17-én Nicodémia közelében, egy síkságon, véres kardja segítségével lett az egész birodalom ura. Bölcsességére vall az általa ki­gondolt tetrarchia, a négyes uralom megszerve­zése. Társcsászárai valamennyien a Duna menté­ről származtak: Maximianus sirmiumi, Galerius új-dáciai, Constantinus naissusi. A Duna menti vidék központja a Száva-parti Sirmium, azaz Sze­réül, mely általuk vált a birodalom egyik politi­kai központjává. Maximianus társcsászár Medio- nalumban, a mai Milánóban székelt. Diocletianus magának tartotta az ázsiai provinciákat, Egyipto­mot és Trákiát, Nicodémia központtal. Itt hatal­mas palotát épített. Antiochiában adta ki edic- tumát 302-ben az árak maximálásáról. Előzőleg rendelettel szabályozta a házasságot. Keresz­tényüldöző 303. évi edictuma máig hírhedett. Dio­cletianus kerülte Rómát, a szenátus felhívására elodázta diadalmenetét, nem akart hódolni a meg­hívói előtt, pedig emlékérmet is verettek azöés Maximianus társcsászár arcképével, három évvel uralkodásuk megkezdése után. Maximianus több­ször is járt Rómában, Diocletianus csak egyszer, 303 őszén. A világra szóló ünnepségeken csak egy kurta hónapig vett részt, pedig a korábbi császárok hosszú hónapokon át ünnepeltek. Diocletianus időnként, ha a szükség úgy kíván­ta, díszes kísérettel és harcedzett hadseregével kelt útra nyugatnak. Uralkodása tizedik évében huzamosabb időt töltött Pannóniában, hogy irá­nyítsa a barbárok elleni védekezés céljára készü­lő limes erődítéseinek építését. Ebből az időből származik a tiszteletére Aquincumban emelt dia­dalkapu. E kapu homlokzatának feliratos köve ma a Magyar Nemzeti Múzeumban található. A kettétört fekvő kő hiányos szövegét Alföldi And­rás rekonstruálta. E felirat magyarul, Soproni Sándor fordításában a következő: „A legjobb és leghatalmasabb Jupiternek / Diocletianus és Ma­ximianus császárok / (uralkodása) tizedik évfor­dulójára.” Diocletianus mértéktartására jellemző az a hatá­rozata, mely császárságuk időtartamát szabá­lyozta: az augustusok tíz évig uralkodjanak a Caesarokkal együtt, tíz év után ő és Maximianus lemondanak, s a Caesarok, mint császárok a he­lyükbe lépnek. 305. május elsején mindketten le­mondtak, pontosan ugyanabban az órában, Dioc­letianus Nicodémiában, Maximianus Mediona- lumban. Diocletianus valóban nyugalomba vo­nult, öregkorát a káprázatosán szép, ma is álló spliti palotájában élte, ott is halt meg 313 tava­szán. Holttestét díszes szarkofágban helyezték el az általa emelt mauzóleumban. Maximianus azonban meggondolta magát, tovább akart ural­kodni. Megkaparintotta utóda bíborpalástját, vá­rába zárkózott, de a katonák kiadták. Halálnem­ben válogathatott, kérésére megfojtották. Dioc­letianus és Maximianus utódai a Caesarok lettek, egy-egy tartomány kormányzói. Diocletianus örö­kébe a hajdani pásztorfiú, a nyers, heves és szenvedélyes katona, Galerius lépett a Sirmium központú tartomány élén; Maximianus kijelölt örököse pedig Constantinus Caesar lett abban a tartományban, melynek székvárosa Trier volt. Ez utóbbi fia, Constantinus kapta később a Nagy Konstantin nevet. A második tetrarchia létrejött ugyan, de a társuralkodók már nem törődtek egymással, megbeszéléseik nem voltak, sőt fegyveresen támadták egymást. Végső soron 323-tól Constantinus egymaga maradt, vele a római birodalom új korszaka kezdődött. HÍDVÉGI LAJOS A tetrarchia négy uralkodója A didalkapu maradványa a Magyar Nemzeti Múzeumban 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom