Múzsák - Múzeumi Magazin 1988 (Budapest, 1988)
1988 / 1. szám
MAHALLÁE Kisázsia földjén, ahol a városalapítás előzményei a kőkorszakig nyúlnak vissza, és ahol az ókorban több százezer lakosú világvárosok terein zajlott a történelem, ma a félmúlt és a közeljövő vonásait vegyítő török településeket találunk. A regények, útleírások színes beszámolóin nevelődött emlékezet török városok hallatán szűk sikátorok, keleties forgatagú bazárnegyedek képét hívja elő, ahol megrakott öszvéreket vezet kötőféken gazdájuk, ahol a kicsiny tereken arcukat kendövei elfedő asszonyok suhannak át, és a házak fölé magasodó minaret erkélyéről felhangzik a müezzin imára hívó, elnyújtott éneke. Aki ezt a hangulatot keresi a törökországi városokban, többségükből csalódottan távozik majd. Az utóbbi évek, évtizedek modernizálási hullámai alaposan átformálták a hagyományos városképet. Le kell térnünk a főutakról ahhoz, hogy a nyáron valószínűtlenül átlátszó kék égbolt alatt forró katlanná hevülő, telente pedig hóförgetegek söpörte Anatóliai-felföld távoli sarkaiban, illetve a Sivasi medresze díszes homlokzata A citadellával koronázott ankarai óváros ■ Anatóliában a XI—XII. században megtelepülő szeldzsuk-, majd az őket felváltó oszmántörökök katonai központjai. E falak között ren- - . dezkedett be a szultáni hatalom helyi képviselője, a bej, és ide kvártélyozták be a kíséretében , lévő népes katonaságot is. Hiába keresnék azonB ban a sáncok között az európai főúri várak palotáihoz hasonló épület nyomát, a távoli szultánváros kegyeit esetleg csak ideig-óráig élvező bejek ilyet nem építettek maguknak. Ugyanígy hi- . ányzik a várszikla tövében kialakult, városfalak- ' kai övezett településen az európai polgárvárosokénak megfelelő központ, hiszen a város fölött a M bej gyakorolta a hatalmat. A hagyományos török városok egykori központját a nagymecset, az Ulu dzsámi helye jelölte ki. Ezek a sok városban az 1100-as évekből fennmaradt földszintes, nehéz- ^ kés stílusú építmények kicsiny ablakszemeikkel, ' bádogborítású sátortetejükkel egyáltalán nem sejtetik az akár ötven-hatvan oszloppal is tagolt ifi , • belső tér különös hangulatát. h A nagymecsetek környékén megtalálhatjuk az eredetileg csak Korán-iskoláknak helyet adó, de később jóval bőségesebb tudást is közvetítő medreszéket, amelyek árkádos központi udvará- “ ^ bői alacsony ajtók vezetnek a diákok kétoldalt i sorakozó kicsiny celláiba. A XVI. században 196 anatóliai városban működött medresze, egyedül Burszában negyvenkettőben, Konyában pedig huszonkilencben tanították a Korán intelmeit. A vallási épületegyütteseket a legtöbb városban különféle szociális intézmények, ingyenkonyhák, kórházak egészítették ki. A várak, ha szerepüket vesztve is, de ma is uralják a török városok, így az anatóliai Afyon és Ankara, a tengerparti Trabzon és Alanya képét. A városokat egykoron kerítő falak a települések XIX. századi terjeszkedését azonban csak néhol, például a közép-anatóliai Kayseriben, vagy a délkelet-törökországi Diyarbakirban vészelték át. Az idegen testként a modern házak közé ékelődő nagymecsetek viszont ma is megtelnek az imák idejére Sivasban és Kayseriben éppúgy, mint Erzurumban vagy Karamánban. Eredeti rendeltetésüket szolgálják a bazárnegyedekben, a csarsikban a fedett vásár- csarnokok, a bedesztenek is. A dzsámik, csarsik, medreszék Törökország- szerte hasonlítanak egymásra. A lakónegyedek, a Talas, kisváros Közép-Anatóliában i 16
