Múzsák - Múzeumi Magazin 1987 (Budapest, 1987)
1987 / 2. szám
A faragott, feliratos római kövek először az Árpád-korban keltek vándorútra, a Duna—Tisza közére. Az államalapítással Szent István akaratából feudális falvak települtek szerte az országban, a falvakban pedig templomok épültek. Egyikmásik templom szentélyfalába pannóniai sírkövet, pogány oltárkövet falaztak. Közismert az irsai. va- sadi és a nyáregyházai feliratos kő. Nem voltak láthatók, jelenlétükről csak akkor szereztünk tudomást, amikor a szentélyeket szétbontották. Felhasználásuk oka talány. Ezeket a köveket nem a falak megerősítésére rakták be, hatvan-nyolcvan köbcentis terjedelmükkel nagyobb szilárdságot nem adtak. A pogány maradványokat feltehetően rituális célból rejtették a keresztény szentélyek falába. Sok évszázaddal később, a XVIII— XIX. században ismét útnak indultak a pannóniai kövek, de merőben más céllal. Az Esterházyak tatai angolparkja mintájára főuraink romantikus pavilonokat és műromokat építettek kastélykertjeikbe, és a romokba római sírköveket falaztak, a nagylombú fák alá kerti asztalokat állítottak, a patak partjára pedig oltárköveket. A török kivonulása után újratelepített Pest megyei Alberti (Albertirsa) első földesura a falu központjától távol építette föl udvarházát. Utódai eladták a birtokot, mely végül is a Szapáry grófok kezére kerül. Az arisztokrata család vadaskertet alakított ki, kibővítette a kúriát, és parkkal vette körül. A múlt század közepén e kastélykertbe is műromokat építettek, és falába illesztettek egy római sírkövet, ülőpadnak oltárkövet fektettek, a szárazpatak nyírfahídja közelében elhelyeztek egy másik síremléket, majd egy kant- harosz díszítésű szarkofág lapjából kerti asztalt állítottak. Virág Mihály amatőr fotográfus kas- télykertbeli helyükön örökítette meg a vándorló köveket, melyek a park pusztulása után, a második világháború első évében ismét útra keltek. Az egyik sírkő a camponai erőd múzeumába, a mai Téténybe, az oltárkő a Magyar Nemzeti Múzeum alsó folyosójára, a kantharosz-díszes szarkofáglap és a sírlap a múzeum aulájába került. A négy kőből kettő katonáé. A Duna menti erődök légionáriusai közül sokan állítottak emléket maguknak és családjuknak. Lehetőleg olcsó pénzen. Diocletianus veterán egy már kétszer használt oltárkövön adott hálát Jupiternek lovas tizedessé történt előléptetéséért. A camponai (nagytétényi) helyőrség fegyvertárosa, Publius Aelius Constans módos ember lévén száznyolcvanöt centiméter magas, nyolcvanhat centiméter A hármas portrét ábrázoló sírkő
