Múzsák - Múzeumi Magazin 1987 (Budapest, 1987)
1987 / 2. szám
íróink, költőink rajzainak ismeretében tapasztalhattuk, hogy a tehetség gyakran több irányú. Sok magyar költő, író rajzolt-festett, így Tóth Árpád, Karinthy Frigyes, Erdélyi József, Nagy László, Lesznai Anna és Kassák Lajos is. Fordított példákat ugyancsak ismerünk: Bernáth Aurél regényei irodalmunk figyelemre méltó értékei, Kondor Béla verset ír. Szántó Piroska remek prózát. A 45 után indult írógenerációból viszonylag kevés kétirányú tehetségű alkotót ismerünk. Sarkadi Imréről is csak halála után tudták meg olvasói, milyen jól rajzolt. Ő maga csupán egyetlen önportréját adta közre 1960-ban, az Élet és Irodalomban, amikor készülő müveiről, a Bolond és szörnyetegről s A gyáváról számolt be. Sarkadi irodalmi munkássága is sokrétű volt: írt drámát, novellát, regényt, filmforgatókönyvet, cikket és tanulmányt, pályakezdő újságíró korában még verset is. Színdarabjai, főként az Oszlopos Simeon és az Elveszett paradicsom gyakran szerepelnek színpadon. 1947 tavaszán Békásmegyerre költözött, barátsága elmélyült az akkoriban ugyancsak ott élő Veres Péterrel, akinek ekkor egyik kötete ösz- szeállításában is segített. A ház, melyben Sarkadi lakott, Borbereki Kovács Zoltán szobrászművészé volt, aki bevonta tevékenységébe az akkor huszonhat éves írót. A napok sokszor közös rajzolással, akvarel- lezéssel kezdődtek. Sarkadi ekkor még pályája elején állott. A Szabad Szó munkatársa volt, s a Válaszban jelentek meg nagy visszhangot kiváltó novellái. A koalíciós idők e fontos folyóiratának ő válogatta prózai közleményeit Illyés Gyula keze alá. Ebből az időből több rajza, akvarellje maradt fenn. Ezek is mutatják, hogy az ecsettel, ceruzával éppoly természetesen fejezte ki magát, mint írásban. Sajnos azután, hogy Borbere- kiék Dél-Afrikába költöztek, csak ritkán szánt néhány órát rajzolásra, ekkor már a Thököly úti lakásában vagy nyaranta a Galyatetőn. Ahogy a 1R Sarkadi Ádám, 1947 több ezer oldalnyi hagyatékban ritka az olyan kéziratoldal, amelyben javítás található — Sarkadi rendkívül összpontosítottan, melléütések nélkül, hibátlanul gépelt roppant gyorsasággal —, tollrajzait is a határozottság jellemzi. Aprólékos kidolgozású alig akad közöttük, többségük néhány biztos vonallal vázol fel egy- egy arcot, tájat, egyazon lapon néha a legkülönfélébbeket. Irodalomtörténeti érdekességű az a kivételesen sok vonallal megrajzolt portré, melyet 1947-ben ugyanarról a modellről készített, akiről később A gyáva című kisregénye Annuskáját mintázta Sarkadi. Becses érték az a A rajzoló Sarkadi \ két vázlat is, ami akkoriban induló pályatársáról, Sánta Ferencről készült 1958-ban. Bár Sarkadi mesterien rajzolt, személyes életében a képzőművészet iránti érdeklődés nem töltött be fontos szerepet. Kortársaitól tudjuk azonban, hogy Ferenczy Bénit nagyra becsülte. Debreceni éveiben, huszonegy éves korában interjút készített Holló László festőművésszel, akivel az ottani Margit utcában egy ideig egyazon villában élt. Későbbi cikkeiben, tanulmányaiban aztán kevés a képzőművészeti hivatkozás. Utolsó, legismertebb művei közül viszont háromhoz is képzőművész szereplőt választott: az Oszlopos Simeonhoz a festő Kis Jánost, A gyávához a szobrász Bencét és az Elveszett paradicsomhoz az építészmérnök-jelölt Mirát. Sánta Ferenc, 1958 CSONTOS SÁNDOR
