Múzsák - Múzeumi Magazin 1987 (Budapest, 1987)
1987 / 4. szám
Komlóssy Dánielről és feleségéről, Konti Juliannáról festett kettős kép. Julianna volt Csokonai utolsó múzsája, a virágok kedves „Julissa”, róla szól a Rózsabimbóhoz című vers. Konti Julianna vállalva a pártában maradást is, öt évig kitartott a költő mellett, és bevárta a gyászév leteltét is, csak 1806-ban nyújtotta kezét Komlóssynak, a városi aljegyzőnek. Komlóssy egyúttal a református egyház főgondnoka volt, bizonyára kapcsolatban állt Kiss-sel. A másik két festmény Si- monffy Sámuel főbírót és feleségét ábrázolja. Az akvarellek szerkesztésmódja, a portrékat keretező allegorikus figurák emlékeztetnek a Kiss saját leírásából ismert illuminált képeire, amelyeket 1815-ben készített. Kiss Nagyszebenben, Bécsben, készült akvarelljei, olaj miniatűrjei szebbek, finomabbak, mint 1913—14 körüli debreceni pasztelljei, amelyekre illik Kazinczy kifejezése: „a colorit motskos és a feketébe tsap." Ugyanakkor azt is hangsúlyozni kell, hogy Kazinczy ízlése túlzottan egyoldalú. A barokkról nem volt jó szava, a klasszicizmust dicsőítette. Számára Kreutzinger, Füger, Richter, Lămpi — ma már kevésbé jelentős — bécsi festők jelentették a festészet csúcsát. Bécsben 1791-ben ismerte meg a dán származású Jakob Stundert (1759—1811). Megfesttette vele saját arcmását, amit később Balkay Pállal vagy tatja. Ez jellemző a meglehetősen hiú Kazinczyra. Nemcsak a saját példányát „jobbíttatta", de barátait is rábeszélte erre. Kazinczy gyakran cserélt eszmét irodalomról, politikáról, művészetről Szentgyörgyi Józseffel (1765—1832), Debrecen tudós, polihisztor orvosával. Szentgyörgyi 1799-ben költözött Debrecenbe, 1803-ban ismerkedett meg Kazinczyval és kigyógyította tüdőlázából. Amikor Kazinczy megnősült, majd gyermekei születtek, Szentgyörgyi gyakran megfordult Érsemlyénben, illetve a Kazinczy család nála. Még gyakrabban küldött le- vélbeni utasításokat és recepteket a terhes Sophie-nak később, Széphalomra. Kazinczy talán Szentgyörgyinek tárulkozott ki leginkább: megható olvasni a rajongó ifjú házas leveleit és a közel egykorú orvos baráti tanácsait, vagy a gyermekeiket elvesztett, egymást vigasztaló szülők eszmecseréit. A kapcsolatot közös művészi érdeklődésük fokozta és határozta meg. 47 levelet őrzött meg Váczy János Kazinczy és Szentgyörgyi levélváltásából. A művészeti vonatkozású részek tárgya többnyire egy-egy arcmás. 1806-ban Kazinczy örömmel írta Szentgyörgyinek, hogy kislánya megismerte őt, hosszas távolléte után, a házban lévő vászonképről. 1809-ben újságolta: Kiss Sámuel: Konti Julianna, 1814 k. DEBRECENBEN Simó Ferenccel másoltatott barátai számára. Stundert beajánlotta képeket restaurálni Vay Miklósné kastélyába és a debreceni Református Kollégiumba. Bihari birtokán, Álmosdon festette le Stunder a Kollégium kurátora, Péchy Imre képmását. Valószínűleg tőle származik a kollégiumban lévő Kazinczy és Pálóczi Horváth Adám arcmás is. Az arcmásfestést fontos nemzeti feladatnak tartotta Kazinczy. Többször, több levélben említette: „Minden jobb embernek festetni kellene magát, hogyha kikapja közülünk a halál, bírhassuk képeiket.” Csokonaira is megneheztelt, amikor az nem akarta megörökíttetni magát 1802-ben. Ma különösnek hat, hogy milyen köny- nyen másoltatott, mennyire nem érdekelte a hitelesség. 1806-ban ezt írta Kis Jánosnak: „Képedet Szent Györgyi és az ő érdemes hitvese nem találták jónak ... csak azt látom, hogy nem Művész festette, hanem Mesterember, s arról köny- nyű tenni. Művésszel másoltatom le." 1809-ben Dessewffy Józsefnek: „Ha szerencsém lesz hozzád a Gyűlés alatt, látni fogod a Kreutzinger által festett képemet... bágyadt lelket adott neki a festő." Ezért Balkayval újjáfestteti, azaz fiatalítJakob Stunder: Péchy Imre arcképe, 1811 k. Ismeretlen festő: Fáy János, 1825 k.
