Múzsák - Múzeumi Magazin 1986 (Budapest, 1986)
1986 / 3. szám
Minden valószínűség szerint első példája volt a kegyetlen eszköz békés célú felhasználásának. Akár az ókorban, később is jeleztek hegyeken megrakott tüzekkel. Időnként újjáéledtek a továbbkiáltó rendszerek is, mint például a magyar délvidéken. Egy pozsonyi zongoramester és zeneszerző, Chudy József kódrendszert dolgozott ki, amelyet puskalövésekkel és rakétákkal való jelzésre is alkalmasnak tartott. Budán, valószínűleg 1792-ben megjelent kis füzetecs- kéje ismertette találmányát, amelyről egy — sajnos elveszett — operát is írt. Nem tudjuk, létrehozott-e készüléket, bemutatta-e valahol, s hogy voltak-e érdeklődők, akik a rendszert gyakorlati megvalósításra érdemesnek tartották. A francia Claude Chappe még papnövendék korában, különleges távjelzót alkalmazott, hogy testvérével üzeneteket válthasson. Két egyforma óra számlapján a számokat betűkre cserélte, s leszerelte a mutatók egyikét. „Berendezéséhez” hozzátartozott két fazék és két fakanál is. Ha jelezni akart, megkongatta a nála levő fazekat. Öt kilométerre levő öccse szintén kongatással jelezte, hogy kész az üzenetváltásra. A következő ütésre egyszerre indították az órájukat. A jelezni kívánt betűnél ismét egy kongatás, arra megállították. Följegyezték az első leadott betűt s így tovább. Rendszerüket mindenféle szöveg továbbítására alkalmasnak hihetjük. Az ötletet néhány évtized múlva az angol Ronalds elevenítette föl. Szemafortávíróját 1792-ben mutatta Szemafor-távjelzö a Louvre tornyán be Chappe a francia nemzetgyűlésnek. A bíráló bizottság jelentése alapján megbízást kapott egy kísérleti vonal megépítésére. A hagyomány szerint Conde várának bevételét adta hírül az első közvetített távirat. Az összegyűlt tömeg ujjongott, Chappe-ot kinevezték a francia távirdák igazgatójává. Berendezését legtöbbször magas épületekre telepítették. A házból egy erős, magas árboc nyúlt a tető fölé, rajta mozgatható karokkal. Bentről szabályozóval változtatták a karok helyzetét, a jelzések változatait a 94 ábrából álló „kódkönyv” rögzítette. A szomszédos állomásokat távcsövön figyelték. A rendszer eleinte csak nappal és tiszta időben működhetett, később az árbocok karjait lámpákkal szerelték fel. Egyre-másra létesítettek új vonalakat Franciaország után Európa sok országában, Angliában, Ausztriában, Németországban, Oroszországban, Svédországban. A feltalálás dicsőségét többen el akarták vitatni, s efeletti bánatában Chappe öngyilkos lett. Halála után öccse lett a francia távirdák igazgatója. Histoire de la télégraphie című könyvében szép emléket állított Claude bátyja érdemeinek. Chappe távíróját Morse találmányával hatékonyabb eszköz váltotta föl, de a vasút kezdettől fogva alkalmazza ötletét. Berendezésének utódai a vasúti szárnyvonalak mentén néhol még ma is megtalálható karos szemaforok. KOZMA GYULA Hook akasztófa-távjelzöje
