Múzsák - Múzeumi Magazin 1986 (Budapest, 1986)
1986 / 3. szám
Tirnovo óvárosa Az Európa délkeleti részén terpeszkedő Balkán-félszigetet falként magasodó hegyvonulatai látszólag bevehetetlen erőddé teszik. A vad hegyek között szinte elvesznek a völgyek keskeny szalagjai, amelyek pedig megannyi rést ütnek a hegyek alkotta erődön. Ezek a völgyek nyitnak kaput az Európa törzse, illetve a tengerek felól érkező légtömegek előtt, és ezek könnyítették meg évszázadokon át a különféle, békés vagy éppen harcias népcsoportok átvonulását. Nem véletlen tehát, hogy a balkáni települések arculatában számtalan helyi és távolabbi természeti és történelmi hatás ötvöződik. Balkáni sajátosság viszont, hogy a hatások közül többnyire a mostoha, hátrányos, visz- szahúzó körülmények kerültek túlsúlyba. A mostoha természeti környezet elsősorban a Dinaridák mészkőhegyei között szólt bele a települések Az ohridi óváros egy utcája életébe. A kopár, napégette kóva- donban csak a felszínre fakadó források közelében nyílt mód földművelésre, állandó megtelepedésre, így váltak a hegyek közé mélyülő zárt katlanok, a poljék a karsztvidék oázisaivá. A poljék alján sorakoznak a parcellák, a települések pedig, hogy minél kevesebb helyet foglaljanak el az értékes termőföldtől, felhúzódtak a hegyek lejtőire. A nagyobb, több tucat négyzetkilométernyi kiterjedésű poljék peremét gyűrűszerűén övezik a települések. Hasonló okokból telepedtek meg a sovány talajú görög hegyvidékek lakói is hegyek lejtőin. A Parnasz- szosz vagy a Pindosz lábánál felépült falvak alsó és felső házai között három-négyszáz méteres szintkülönbség is lehet. A hegyoldalból még földszintesnek tűnő házakról a völgy felől visszapillantva kiderül, Minaretek, templomok Mosztárban
