Múzsák - Múzeumi Magazin 1986 (Budapest, 1986)
1986 / 2. szám
Madrid, Escorial, 1850 százhatvan kilométerre lévő Antibes-ba. A bárka végül Mentonban kötött ki, s az utasok innen szárazföldön folytatták útjukat Marseilles felé. A hajózás kellemetlenségei közé tartozott az is, hogy egyes tengerparti városok hatóságai, tartva attól, hogy a kikötőkbe járványokat hurcolnak be, gyakran vették vesztegzár alá a hajókat és utasaikat. Rousseau-t 1743 nyarán Genovában zárták be a messinai pestisjárvány miatt, amikor Velencébe tartott. Ugyanez a járvány volt az oka Casanova huszonnyolc napos anconai raboskodásának, melyet egy kolduló ferences rendi szerzetessel együtt szenvedett el. Az utakon nemcsak veszélyek leselkedtek, hanem másféle kalandok is megestek. Casanova, akiben a szükségesnél kevesebb volt a gátlás, sok lánnyal és asszonnyal ismerkedett meg útmenti fogadókban, s találkáit is jórészt itt bonyolította le. Elsősorban az egyedül utazó hölgyek szorultak védelmezőkre az utakon és a fogadókban, olyan körülmények között, amikor még a férfiak is jobbnak látták, ha egy-egy nehezebben járható, s rablóveszélyes szakasz előtt bevárják egymást, és együtt haladnak. Riga, 1855 38 Casanova oroszországi látogatása során utazott egyhuzamban a legtöbbet. Berlinből Varsón és Rigán keresztül ment Pétervárra, majd Moszkvába. Útközben, már az orosz birodalomhoz tartozó Rigában találkozik a Péter- várról visszatérő velencei táncossal, Antonio Campionival. A régi ismerős átengedi honfitársának hat ló vontatta, fűthető lakókocsiját, mely később Oroszországban felbecsülhetetlen szolgálatot tesz neki. A nehézkes batár 1764. december 15-én, tizenöt fokos hidegben indul el Rigából Pétervárra. Casanova útitársa Albert Francois-Xavier lotharingiai származású fiatalember, aki Berlinben azt híreszteli magáról, hogy egy tragikusan végződött verekedés miatt kellett menekülnie Strasburgból, de tudós matematikus és nagyobb pénzküldeményt vár a családjától. Casanova hamarosan kideríti, hogy mindebből egy szó sem igaz, mégis, titkárként elviszi magával a még helyesen írni sem tudó Albertet. Casanova két nap és három éjjel utazik Észtországból a cárok fővárosába. Oroszországban kérnek tőle először útlevelet békeidőben; Európa többi részén csak háborús viszonyok között volt szüksége útiokmányokra. „Rigából Pétervárra menet csak egy alkalommal tartóztattak fel, mégpedig Narvánál, ahol be kellett mutatnom az útlevelemet, mellyel nem rendelkeztem. Megmondtam a kormányzónak, hogy velencei vagyok, és csak kedvtelésből utazgatok. Sohasem képzeltem, hogy számomra útlevél szükséges ... Ha mindezek után Nagyméltóságod nem engedélyezné az utazásomat, visszatérek azon az úton, amelyen jöttem, de ez esetben panaszt emelek Browne marsallnál, aki engedélyt adott nekem az orosz postaállomások igénybevételére, anélkül, hogy politikai útlevelem lenne." Casanova fenyegetése hatott, s a kormányzó kiállította számára az útlevelet. Ezt meg is találták a kalandor hátrahagyott okmányai között; Jakob Kasanow de Faroussi névre szól, s maga Galitzin herceg írta alá. Több hónapos pétervári tartózkodása alatt Casanova bevetette magát az előkelő társaságba, szerencsejátékokat űzött. A cári udvarban szerelmi kalandokba nem mert bocsátkozni, ezért egy kártyapartnere, Zinovjev testőrtiszt ajánlására száz rubelért megvásárolt egy jobbágylányt, akit — Voltaire nyomán — Zaire-nak keresztelt el. A szolgálólány társaságában indult el Pétervárról Moszkvába. Útközben egyre jobban megkedvelte a „meglepő szépségű" Zaire-t. Egy fuvaros vállalta, hogy huszonnégy rubelért, hat nap és hét éjszaka alatt eljuttatja a batári Moszkvába. Casanova néhány hetet töltött itt, majd visszatér Pétervárra. Casanova egy másik útja Párizsból Poitiers-n és Bordeaux-n keresztül vezet a Pireneusokig, melyek hágóin öszvérháton, illetve öszvérek vontatta kocsin kel át. Navarrában még jó utat talál, de Kasztíliában már azt sem mondhatja, hogy rossz az út; még csak kitaposott ösvényen sem haladhat. Egyszerűen nem tételezhető fel, hogy az utazók, akik kicsit is szeretik a Bécs, 1845
