Múzsák - Múzeumi Magazin 1986 (Budapest, 1986)
1986 / 4. szám
TÁJHÁZ AZ UDVARON sok szerep jut karácsony éjjelén. Sokszor hiányzik is a képről, vagy a központi jelenettől félrehúzódva látjuk, szomorúan elmélkedve. Öregember ő, aki nem érti, mi is most a tennivalója. Mária és a Kisjézus kitüntetett voltát nimbusz, kör alakú dicsfény jelzi, József ezt nélkülözi. A középkor második szakaszában a keresztény egyházon belül jelentkező újító eszmeáramlatok, valamint a helyi hagyományokra is építő misztériumjátékok hatása József szerepének felfogását is megváltoztatta. Figurája egyre konkrétabbá válik, például zsidókalapot hord, vagy ácsmesterségének jelvényeit tartja a kezében. Egyre inkább részt vesz a történetben, a születés családi jelenetté válik. József alakja olykor még a komikus vonásokat is hordoz. Konrad von Soest 1404- ben, a wildungeni plébániatemplom szárnyasoltárán úgy festi meg, amint éppen a tüzet fújva melegíti a csecsemő pépes ételét. A XV. században a párizsi egyetem híres tanára, Gerson már azt is elérte, hogy József a liturgiában is szerepeljen, így az egyháznak erélyesen fel kellett lépni a már-már papucsférjként bemutatott József tekintélye megőrzéséért. A középkor végére helyzete megszilárdul, a képen Máriával szemben áll vagy térdepel, ő is imádja Jézuskát. Még nimbuszra is szert tesz, bár rá soha nem sugárzik olyan egyenes vonalban, áthatóan az égi fény, mint Máriára és gyermekére. A késő középkorra kialakult alapmotívumok a későbbiekben csupán részleteikben változnak. A XV. században terjed el a kép felső részén éneklő angyalok kórusának motívuma, ugyanekkor válik egyre valószerűbbé a születés helyének és időpontjának érzékeltetése. A valósághű részletek jelképessé emelését minden korszak úgy igyekszik megoldani, hogy a hagyományos és begyakorolt kereteken minél kevesebbet kelljen változtatni. A képsík szerkezeti változtatása csak a képzőművészeti látás- és ábrázolásmód gyökeres átalakulásával változik meg. Az újszülött Kisjézus, a legfontosabb szereplő a képek leginkább kitüntetett részén, középen fent látható a korai ábrázolásokon. A XIII. századtól, amikor a képsík felfogása és kezelése megváltozik, az alakok elhelyezése is megváltozik. Ekkor már nem a síkbeliség, hanem a térbeli viszonyok döntőek. Az alakok elhelyezése a perspektivikus ábrázolásmód szabályaihoz igazodik. Mindaz, ami tematikai szempontból jelentős, az előre, azaz a kép alsó, középső részébe kerül. A középkori tematika, az alapvonásaiban kialakult inkonográfiai megoldások azonban a karácsony-ábrázolásokban a legkülönfélébb formai és stiláris újítások ellenére is fennmaradtak a legutóbbi időkig. VEREBÉLYI KINCSŐ A hátsó borítón látható képek: Oltárrészlet, Navarra, XIII. sz. Biblia-illusztráció, 1314 Francia kézirat-illusztráció, XV. sz. Salzburgi mester, Jézus születése, 1400 k. Makótól körülbelül tíz kilométerre fekszik Apátfalva község. Történetének legfontosabb eseményeit Palugyai Imre az 1855-ben megjelent Magyarország leírása című munkájában így foglalja össze: „Apátfalva, falu már 1332-ik évben állott, és akkor a Csanádi székes káptalan jószága volt. 1573-ik évben a török hadak által elpusztíttatott. 1750-ik évben Jászságból és Heves megyéből jött magyarok által újra megtelepíttetett.'' A makói József Attila Múzeum udvarán berendezett apátfalvi ház 1984 októberében nyílt meg. Az átalakított épület a múzeum udvarán álló szabadtéri együttes része. Banner János a húszas években készített felvételeket Apátfalván, s a képekhez Apátfalva néprajzi vázlata címmel dolgozatot is írt. Az épületet és berendezését ezek nyomán lehetett rekonstruálni. A hagyományos alföldi parasztháztípus egysoros, háromosztatú: szobából, konyhából és kamrából áll. Ettől némileg eltér ez az épület, mivel módos gazda lakása volt. A hármas tagolású ház egyetlen bejárata a pitvarba vezet, s innen jobbra nyílik a tisztaszoba, balra a lakószoba ajtaja. A pitvar két osztású. Belépve az előrészt leválasztó, többnyire porcelántányérokkal borított fal tűnik Felvetett ágy a tisztaszobában szembe. Ezek a tányérok lakodalomkor vagy más ünnepi alkalommal sem kerülnek le a falról, mert az a ház egyik ékessége. A konyha előterében szerényen húzódik meg a két, polcos korsóálló, amelyen cserépkanták, cserépkorsók, bütykösök sorakoznak. Az L alakú, sarokba állítható kantatartó felső polca csipkésen áttört, virágozása is azonos az apátfalvi festett bútorokéval. A konyha belső részének közepén a kispadka áll. Ezt sokszor leterítették, és a falat körben tányérokkal borították, vagy a sütéshez, főzéshez szükséges tárgyakat, sótartót, bögrét, mozsarat tartották rajta. Körülötte a falakon nagyobb használati tárgyakat, cserép csíkmákszürőt, hatalmas cseréptálakat, gyúrótáblákat, fakanalakat helyeztek el. A bal oldalon a szabadkéményes tüzelőtér található, előtte a főzés és a tüzelés eszközei, cserépfazekak, vaslábasok, kerek és szögletes tepsik állnak a sarokba helyezett szénvonó, pisz- kafa és kenyérsütő lapát kíséretében. A szabadkémény a füstelvezetésen kívül arra is szolgált, hogy a torkában elhelyezett rudakon megfüstölőd- jön a kolbász, a szalonna. Itt áll a kerek asztalszék, amely igen régi múltra tekint vissza, de a festett bútorok divatjának idején elvesztette jelentőségét. Valamikor az egész országban ismerték, Arany János versben is megörökítette használatát: „Kiteszi középre a nagy asztalszéket, / hogy arról tálalja föl az egyszerű étket”. A magyar parasztságnál az ünnepi alkalmakra berendezett tisztaszoba a XVIII, század végén jelenik meg. Mint általában, itt is ez a ház legszebb része. A jobb sarokban áll a sarokpad az asztallal. Banner János így fogalmazta meg a szoba e sarkának szerepét: „Fontos helye volt a háznak régebben is, ma is. A két utcai ablak végére támasztották hajdan annak a deszkának a végét, melynek másik végét szék tartotta s rajta csendesen, összekulcsolt kezekkel pihent a házhoz tartozó elköltözött családtag. Azon a deszkán várta a készülő koporsót, aztán abban nyugodott a temetésig. A sarokpad pedig megtelt virrasztókkal, énekesekkel. Mikor pedig a halott a sírba került, a temetésen részt vevők pedig megmosták kezeiket az udvarra kikészített vízbe, részint babonából, részint a halottra emlékezve, itt költötték el a tort, melyben a halott számára is meg volt terítve. Babonából sárgaság ellen mossák a kezüket, a halottra emlékezve pedig azért, hogy az ő lelke is úgy tisztuljon meg a vétektől, mint, ahogy az ő kezük a ráragadt szennytől. De itt tartják a csököt, itt isszák a Boldogasszony poharát, itt ülik a lakodalmat is, ha ugyan ezt az utóbbit nem az udvarban felállított sátor alatt." A falakon körben, közvetlenül a mennyezet alatt színes szalagokra kötött szentképek, zömmel 5
