Múzsák - Múzeumi Magazin 1986 (Budapest, 1986)
1986 / 4. szám
Midőn Betlehembe • • • gyománnyá váltak, állandósultak ezen elbeszélések főbb mozzanatai, hiszen újból és újból megfogalmazódtak a szent életet élő hívők látomásainak leírásaiban vagy a későbbiekben a már meglevő másodlagos forrásokból merítő szerzők alkotásaiban. Jacobus de Voragine dominikánus szerzetes, Genova püspöke 1298-ban állította ösz- sze az Aranylegenda címú elbeszélésgyújteményt, amely további legendák kiindulópontjává vált a középkorban. A XI—XV. századi misztikusok, például Clairvaux-i Bernát (1090-1153) vagy Szent Bonaventura Ferenc-rendi szerzetes (1221-1274), illetve a svéd Szent Birgitta (?—1378) és mások elmélkedései a kortársi jelenbe emelve közvetítették a régi motívumokat, miközben színes részletekkel gazdagították is azokat. Az évszázadok során sok szálból összeszótt bibliai hagyomány az európai kultúra, ezen belül a népi műveltség egyik legállandóbb és legfolyamatosabban meglévő alapeleme. Bizonyítékként szolgálhat az 1985-ben megjelent Parasztbiblia azon részlete, melyben Kovács Józsefné Bazsó Borbála beszéli el az eseményeket: „Jézus már mikor születni akart, Máriának meg Szent Józsefnek megjelent az angyal, hogy hagyják el Názáre- tet, menjenek Betlehembe, mert ott fogják megszülni a világ megváltóját. Oszt elmentek ók oda, elbúcsúztak apjuktól meg az anyjuktól. Adott nekik Joákin egy szamarat és egy tehenet, osztán azon mentek ők Betlehembe. No oszt akkor 1800 körül készült papirkép I 3
