Múzsák - Múzeumi Magazin 1986 (Budapest, 1986)

1986 / 3. szám

A különösen Dél- és Közép-Európát fenyegető török birodalom több évszázados terjeszkedés után előbb elérte a gazdasága és szervezete által lehetővé tett kiterjedés csúcspontját, majd fokozatos és kezdetben alig észrevhetö hanyatlásnak indult. Ez a folyamat a XVIII, század közepe táján felgyorsult, s a század vége felé a birodalom ereje látványosan megroppant. Ráadásul ebben az időszakban Európa, különösen a Habsburg- dinasztia számára is fontossá vált az a térség, ahol korábban beérte az egyensúly megőrzésével. A döntő fordulat 1683-ban következett be: a törökök utolsó nagy erőfeszítése, Bécs elfoglalása ekkor fulladt kudarcba, mindenekelőtt azért, mert bonyolult és kitartó diplomáciai erőfeszítések nyomán sikerült az energiáikat korábban szétforgácsoló hatalmak szövetségét létrehozni. Kiemelkedő szerepe volt ebben XI. Ince pápa kezdeményezéseinek, aki nemcsak diplomatáival, hanem jelentős összegekkel is támogatta a török elleni összefogást. Ennek eredményeként 1683 szeptemberében Lotharingiai Károly és Sobieski János seregei együttes erővel űzték el a Bécset már július közepe óta ostromló török hadakat. Ekkor tudatosodott széles körben, amire már a század közepén felhívta a figyelmet a költő és katona Zrínyi Miklós: a török birodalom és haderő fölénye megszűnt, visszaszorítása,

Szpáhi a XVII. században Buda látképe, 1617