Múzsák - Múzeumi Magazin 1985 (Budapest, 1985)
1985 / 4. szám
Március (a Limbourg-fivérek miniatúrája) Az európai művelődéstörténet ismer néhány olyan ábrázolást, amelyek azonos jelentéssel évszázadokon keresztül mindig újra feltűnnek, azaz a képi kifejezőeszközök állandó készletéhez tartoznak. Ilyenek a hónapábrázolások. Az idő allegorikus bemutatása már az ókorban szokás volt. A megszemélyesített hónapokat az adott időszakra jellemző munkákra és ünnepekre utaló attribútumok, valamint az aktuális csillagképek jelei vették körül. A hónapábrázolások e kettős jellege a képes naptárak gyakori sémája lett. A csillagok állása már a babilóniai asztrológusok szerint is befolyásolta az emberek sorsát születésüktől halálukig. A hónapról hónapra változó csillagállásokra utaló figurák, a zodiákus jegyek mindenkor figyelmeztették a régi korok emberét arra, hogy mikor milyen döntésük lehet szerencsés vagy szerencsétlen kimenetelű. A csillagképekhez fűződő hiedelmek egykor tudományos ismeretnek számítottak, a középkorban egyetemeken oktatták. Nemcsak a római császárok, hanem például Mátyás király is kikérte az asztrológusok véleményét fontosabb politikai vagy hadászati döntései előtt. Az égitestek mozgása befolyásolta a rontásnak tulajdonított betegségeket és gyógyításukat is. A későbbi korok népi időjóslásán kívül számos gyógyítási Június (a (Limbourg-fivérek miniatúrája) praktika is a keleti csillagtanban gyökerezik. Például az a hiedelem, mely szerint az érvágást követő gyógyulás különösen nagypéntek vegy Szent Márton napja körűT várható. Az sem volt közömbös hogy melyik testrészen mikor vágtak eret. Gyógyászati útmutatások illusztrációiként ezért fordulnak elő azok a különös emberalakok, amelyek a zodiákus jeleket viselik különféle testrészeiken: a fej a kos jegyét, a karok az ikrekét, a mell az oroszlánét, a has a rákét, a lábak a halakét. Ókori előzmények után a középkori gondolkodás is szoros kapcsolatot tételezett fel az állatkor 12 figurája és bizonyos elemek, illetve drágakövek között. Arra is van példa, hogy a zodiákus állatalakokat a kora középkorban apostolok szimbólumaiként értelmezték. Ez a felfogás is közrejátszhatott abban, ahogyan a franciaországi Vézelay-ben a katedrális XII. században készült főbejáratát díszítették: Krisztust a zodiákus jelek veszik körül. Az állatkörök mellett a hónapokat már a hellenisztikus időkben is a tevékeny, a munkát végző ember képével jellemezték. Az i. e. I. és II. században kialakult, eredetileg görög mintákat a római birodalom népei is átvették, mozaik- kompozíciókon, viasztáblákon, papirusz-festményeken másolták. A kereszténység kezdeti Zodiákus jelek egy gyógyászati ábrán 3
