Múzsák - Múzeumi Magazin 1985 (Budapest, 1985)
1985 / 2. szám
A hetvenes évek derekától a magyar kulturális életben nyomon követhető egy olyan tendencia, mely az évfordulós megemlékezések ünnepélyességétől távolabb esik, a hétköznapokkal azonban annál szorosabb kapcsolatot mutat. Egyszerre és közel egyidőben szinte az egész XX. századi magyar fejlődés ,,aktuálissá” vált. Felgyorsult és új hangsúlyokat kapott az a folyamat, amelyben a jelen a múlt hagyományainak fényében értelmezi újra magát. így vált a századforduló, a polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság időszaka mellett a magyar szellemi-kulturális érdeklődés középpontjává a két világháború közti magyar társadalom és kultúra története, a fel- szabadulást követő évtized eszme- és társadalomtörténete, s legújabban tanúi lehetünk a hatvanas éveket feltérképező művészi irodalmi törekvéseknek is. A tájékozódás e sokszínűsége jellemzi ma a lukácsi életmű hatástörténetét is. Kétségtelen, hogy igen sokan és sokféleképpen értelmezik Lukácsot, s a különböző értékelések gyakran az életmű más és más szakaszára teszik értékelő hangsúlyaikat. Az összképet tekintve mégis megszűnt az életmű egy-egy szakaszának „kizárólagossága", s noha a hetvenes évek első felét még a „fiatal Lukács”-ra irányuló érdeklődés túlsúlya uralta, a figyelem ma megosztottabb: a Heidelbergi esztétikát és a Történelem és osztálytudatot író teoretikus mellé lépett a harmincas évek eddig jórészt ismeretlen Lukácsa éppúgy, mint a koalíciós időszakban felemelkedő publicista és ideológus Lukács György. Az ok, amely az olvasót, az érdeklődőt vagy az elméleti, eszmetörténeti kérdésekkel hivatásosan foglalkozó irodalmárt, történészt, filozófust egy adott problematikához, korszakhoz (olykor személyhez) köti, általában túlmutat a pusztán személyes érdeklődésen. A koalíciós időszak és az azt követő időszak iránti ideológiai, publicisztikai figyelem is elsősorban azokkal a jelenségekkel áll összefüggésben, amelyek a hetvenes évek közepétől kibontakoztak. Az értékrendek válsága, a távlatok beszűkülése, a perspektíva elhomályo- sulása szükségképpen magával hozta a társadalmi fejlődés korábbi szakaszainak újragondolását, részleteiben teljes átértékelését. Különösen indokolt ez a megkülönböztetett érdeklődés egy olyan korszak iránt, amelyet a jelen szerves előzményének tekintünk, s amely maga is radikális értékváltozásokat hozott, amelyben a demokrácia és a szocializmus álltak a társadalom megújuló értékrendszerének középpontjában, s amely ugyanakkor vagy éppen ezért fehér foltjainak sokaságával is ingerlő. De nemcsak a történelmi közelmúlt iránti általános érdeklődés irányítja a figyelmet Lukácsnak a koalíció időszakában folytatott közéleti, irodalom- és kultúrpolitikai szereplésére. Lukács szellemi jelenléte az 1945 utáni fél évtizedben olyan meghatározó erejű, hogy az életmű e viszonylag külön szakasza önmagában is figyelmet követel. A 26 éves emigrációból 1945 augusztusában hazatérő Lukácsra a politikai szerepet vállaló tudós életmódja várt. Az MKP vezető testületéinek munkájában nem vett részt, de nemzetközi tekintélye, filozófiai műveltsége és marxista felkészültsége révén jelentős szerepet vállalt a kommunista kultúr- és értelmiségpolitika arculatának kialakításában és propagandájában. Egyetemi munkája mellett részt vett az Akadémia újjászervezésében, a Társadalomtudományi Társaság és az Országos Köznevelési Tanács munkájában. A Társadalmi Szemle szerkesztőbizottságának tagja, és kezdetben lakása ad helyet a Fórum című folyóirat szerkesztőségének. Az újjáalakult Irodalomtörténeti Társaság elnöke. Külföldi útjait (a legfontosabb színhelyek: Genf, Róma, Párizs, Milánó, Weimar, Berlin, Wroczlaw) széles nemzetközi érdeklődés és visszhang kíséri. 1945 és 1947 között előadások sorozatát tartja. Egyetemi és rádióelőadásai mellett az MKP különböző szervezeteiben, Politikai Akadémiáján, kollégiumokban, a Magyar—Szovjet Művelődési Társaság rendezvényein szerepel. Lukácsnak kezdettől meggyőződése volt, hogy a polgári demokrácia haladó erői és a szocializmus hívei közti szövetség tartós, történelmi jelentőségű utat jelent. „Valamennyi szabadságszerető ember és nép fasizmus elleni egységfrontja több mint taktika: mély történelmi szükségszerűség az emberi civilizáció megteremtése érdekében ... Az ateista kommunista és a hívő katolikus mély meggyőződése alapján együtt harcolhat Hitler ellen. A különbség közöttük annyi, hogy az emberi haladás különböző fejlődési szakaszait védelmezik a fasizmus ellen" — írja Az igazi Németország című tanulmányában. A klasszikus német filozófia és irodalom, az angol, francia és orosz polgári fejlődés irodalma ezért és ebben az értelemben vált Lukács gondolatrendszerének, realizmuselméletének kiindulópontjává és történeti anyagává. Nem állítólagos irodalmi konzervativizmusa, szubjektív ízlése, hanem a világtörténelmi harcok perspektíváiban létrejött történetfilozófiai válasz következtében lett nagy realistává Goethe és Balzac, Tolsztoj és Stendhal. Ezért beszél Lukács a realistákról mint a demokrácia szövetségeseiről, ezért tekinti — 1945 után — az új demokrácia adekvát irodalmának a realizmust. A szövetségi politikának ezt a stratégiáját Lukács a világháború befejezése után is érvényesnek tekintette. 1946 szeptemberében, amikor részt vesz a genfi értelmiségi konferencián az „új Európa” jövőjét a következőképpen látja: „Az igazi békéért folytatott harcnak 1941 lényeges eszmei tartalmát kell megújítani: a szocializmus és demokrácia szövetségét." (Arisztokratikus és demokratikus világnézet) Lukács az antifasiszta koalíció létrejöttében a népfrontpolitika olyan ki- teljesedését, új, nemzetközi formáját látta, „amely a demokrácia politikai, társadalmi és eszmei reneszánszának soha nem remélt lehetőségét nyújtja." írásaiban Lukács többször visszatér az 1945 utáni magyar fejlődés szervességének problematikájához. „Magyarország felszabadulását nem forradalom hozta meg” — írja az Irodalom és demokrácia című tanulmányában. E tény hangsúlyozása a fejlődés perspektíváinak kérdése miatt fontos számára, amennyiben a forradalom, az ellenállás hiánya az emberek, a nézetek, a világnézetek átalakulásának szűkösségével járt 10
