Múzsák - Múzeumi Magazin 1985 (Budapest, 1985)
1985 / 3. szám
1706 és 1707 közötti kassai tartózkodását Rákóczi arra használta fel, hogy folytassa az 1707-re tervezett ónodi országgyűlés előkészítését, amelynek előző tanácskozásait közben Rozsnyón személyesen vezette. 1706 decemberében összehívta a kuruc felkelés legfőbb tanácsát: a szövetkezett rendek gyűlését Kassára, hogy szabályozzák a háború folytatásának anyagi kérdéseit. A kuruc hadsereg 1706-ban történt átszervezése és rendezése keretében a fejedelem a fennhatósága alatt álló ország területét öt főkapitányságra osztotta. A felvidéki főkapitányság székhelye Kassa lett, hatásköre kiterjedt a felsőmagyarországi tizenhárom vármegye területére. A kassai főkapitány tisztét a fejedelem gróf Forgách Simon tábornagyra ruházta, de rövid idő múlva Berthóty Ferenc altábornagy került a helyére. Kassára ezután nyugalmasabb hónapok következtek. A felkelés hadműveletei 1707 és 1710 ősze között főleg a Dunántúl és a Felvidék nyugati felén zajlottak. A háború hullámai csak akkor érték el ismét Kassát, amikor Rákóczi és a nemzeti szabadság ügye ha- nyatlani kezdett, s a felkelés fokozatosan visszaszorult az ország északkeleti szögletébe. Az 1710. január 22-i utolsó csatában, Romhány mellett Rákóczi csillaga leáldozott. Megmaradt csapatait kénytelen volt Abaúj, Gömör, Zemplén megyék felé visszavonni. Csupán négy város, illetve vár dacolt még a császári haderővel: Kassa, Munkács, Ungvár és a murányi sziklavár. A fejedelem most már csak azt tehette, hogy seregei maradványait Károlyi Sándor tábornagy parancsnoklása alatt a Tisza mellékén összevonja. Ilyen helyzetben Kassa magára maradt, s újra fel kellett készülnie az erős ostromra, abban a tudatban, hogy ezt a harcot külső segítség nélkül kell megvívnia. A kipróbált és a város védelmében kitűnt Radics András brigadéros már nem élt. Annak a pestisnek lett áldozata, amely az egykorú feljegyzések szerint Abaúj vármegyében 47 község lakosságát teljesen elpusztította. Utóda, gróf Esterházy Dániel altábornagy a várost egy újabb vizesárokkal vetette körül, s annak védelmében háromezer kuruc katona és a minden áldozatra kész polgárság várta a császáriak ostromát. Eperjesre Vir- mond császári tábornok vonult be, Viard tábornok Miskolcról Göncig jött előre, Löffelholtz altábornagy Sárospataknál állott fel. Kassa körül 1710 decemberének utolsó napjaira bezárult a gyűrű. Az ostromló sereg körülbelül hatezer emberrel és 32 ágyúval vonult fel. December 28-án a várostól nyugatra fekvő térszínen: az úgynevezett Akasztóhegyen és a Csermely völgyét kísérő dombokon húzódó vonalban telepedett le. E felvonulás közben többször volt alkalmuk a városból kitörő merész portyázóknak összeütközni a város környékén harácsoló császári alakulatokkal. Január elején egy Eperjesről küldött csapat a Kassa-Üjfalu felől szintén odavonuló osztaggal megerősítve elérte a város északi külvárosát, s szétrombolta a malomárok gátját. Ezzel lehetetlenné vált a városi malmok működése. A város védői felkészültek a végső ostromra: Esterházy 1711. január 7-én elrendelte a külváros felesleges házainak lerombolását; január 11-én egy merész csapat az ellenséges gyűrű szeme láttára kitört a városból a külvárosok kertjeibe, az összes gyümölcsfát letarolta és a városba szállította, mert a kegyetlen téli időjárás miatt már alig volt tüzelő a városban. Rákóczi segíteni akart a város ínséges helyzetén. Január 14-én körülbelül háromszáz főnyi kuruc lovascsapatot küldött kelet felől, Kassa -Újfalun keresztül a védők megsegítésére, akik szerencsésen bejutottak a városba. A megviselt őrség örömmel üdvözölte ezt a kis erőgyarapodást, ám a takarmány is fogytán lévén, a frissen jöttek lovait kihajtották a városból. A Kassán kívül zajló események is felgyorsultak. A fejedelem megbízásából Károlyi Sándor január végén megkezdte a tárgyalásokat Pálffy János tábornaggyal. Fegyverszünetet kötöttek. A Kassát ostromló tábornokok tudatták ezt a keményen védekező várossal, de nem értek el eredményt. Esterházy és tisztikara nem adott hitelt szavaiknak, s az ellenállást nem szüntették be. Pálffy március vége felé újból felszólította a várost a megadásra, megüzenve Esterházy- nak, hogy folynak már a béketárgyalások, a harc elült, a további ellenállás tehát értelmét vesztette. A kitartó védősereg még erre a felszólításra sem hajlott, mire a császári ostromló gyűrűt még szűkebbre vonták Kassa körül. Április közepén a védősereg élelme, lőszere annyira fogytán volt, hogy az ellenállás napjai meg voltak számlálva. S mivel ekkorra már Esterházy is hiteles forrásokból értesült, hogy a felkelés hadműveletei véget értek, s április 15-én megjelentek a városban Károlyi Sándor hivatalos küldöttei azzal az üzenettel, hogy a kuruc sereg fegyvereit a következő napokban tegye le. A fegyverszünetről azonban Viard altábornagy még nem értesült, amikor Jászó és Szepsi vidékéről erős csapattal újabb támadásra indult Kassa ellen. A Hilyó felől közeledő ellenség hírére a vitéz védősereg még egyszer, utoljára kirohant, s a misz- lókai völgyben szétverte Viard csapatát. A császáriak negyven halott s hét fogoly hátrahagyásával kénytelenek voltak a Csermely völgye felé menekülni. Így ért véget Kassa hősies ellenállása. A kapitulációs tárgyalásokat április 20-án kezdték meg. Három nap múlva bevonult báró Ebergényi László altábornagy a város alsó kapuján keresztül, hogy birtokába vegye a Felvidék ősi fővárosát. SOMLYÓI TÓTH TIBOR A kassai dóm 39
