Múzsák - Múzeumi Magazin 1985 (Budapest, 1985)
1985 / 3. szám
A műkincsek hamisításának, másolásának története egyidős a régi tárgyak gyűjtésének divatba jöttével. Amióta a műkincsek nemcsak főúri paloták vagy múzeumok falai között, hanem még a kisméretű lakások szűk terében is otthonra lelhetnek, a régiségek iránti kereslet megsokszorozódott, miközben a gyűjthető tárgyak forrása kiapadóban van. Nem csoda hát, ha a múzeumi tárgyak hiteles mása vevőre talál, de vevőre talál az eredetinek vélt vagy árult másolat, a hamisítvány is. A korai másolatok nem feltétlenül az ember hamisítási törekvéseinek bizonyítékai. A megtévesztés szándéka nehezen bizonyítható a régiekre. Minden korban ki kell elégíteni a kevésbé tehetősek igényeit is, ez pedig a ritka, drága anyagok leutánzásához, az ügyes mesterek gyönyörű formájú tárgyainak lemásolásához vezet. Seneca leírásából tudjuk, hogy Rómában hamis ékkövek gyártásával több műhely, mester foglalkozott. Néhányuk nevét ismerjük is, tudjuk, hogy Mentor műhelye az ezüst tárgyak gyártására specializálta magát, míg a híres szobrász, Zenodorusz hűen utánozta nagynevű elődeit. A szobormásolatoknak egyébként nagy keletje volt Rómában, különösen, ha az a tisztelt elődök, a görögök egy-egy művéről készült. Ma örülhetünk e nagy másolási kedvnek, mert nem egy görög szobor szépségét, amely az idők viharában elkallódott, római másolatán csodálhatjuk meg. A történelem másolat-krónikájának legelejére a pénzérem hamisítása kerül. A hamis érmek szinte kivétel nélkül becsapási, csalási szándékkal, a forgalomban lévő pénz helyettesítőjeként kerültek ki a hamisítók keze közül. A középkor évszázadai után a reneszánsz volt a másolatkészítés nagy korszaka. A kor a nagy elődökhöz nyúlt visz- sza példaképért, s a görög és római művészet alkotásait a mindennapok széppé tételének szolgálatába állította. Akkoriban a jól sikerült másolat az eredetihez hasonló értékű volt. A nagy mecénás, Medici is adott megbízásokat másolatok készítésére. A nagy mesterek sem vonhatták ki magukat a kor követelményei alól, és az antik remekek utánzásával igyekeztek tehetségüket bizonyítani. így született például Michelangelo antik előképek nyomán készült Bacchus- szobra is. A „másolási” kedv később sem lankadt. Mindenekelőtt a festmények, rézkarcok iránti érdeklődés volt nagy, ezért leginkább Dürer, Lucas Cranach bosszankodott sokat a „másolatok" miatt, s nem egyszer a bíróság tett igazságot, bár az ítélet többnyire nem volt drákói: a másolónak sokszor csupán az eredeti kézjegy felrajzolását tiltották meg. A másolatkészítés fejlődésének következő állomását a porcelántárgyak divatja hozta. A főúri lakok és kastélyok szobái közül legalább egyet kínai porcelánnal illett berendezni, s természetesen a polgárság utánozta e divatot. A gyártás titkát még nem ismerő Európában a Kínából származó porcelán drága csecsebecsének számított. Eleinte a kevésbé értékes fehér porcelán befes- tésével pótolták a „valódi" kínai árut, de a merészebbek kerámia és fajansz edények kínai festésével is próbálkoztak. Amikor Erős Ágost híres alkimistája, Böttger rájött a porcelánkészítés titkára, a meisseni porcelán kínai köntösben jelent meg. Erre az anyagra még könnyebb volt rávinni az egzotikus mintákat, élethü „másolatokat" készíteni. Az 1700-as évek végére már a régi bútorok, falikárpitok, római üvegedények és óntárgyak sem hiányozhattak a gyűjteményekből. Az egyre többféle szakmai ismeretet igénylő másolatkészítést már specializálódott szakembereknek kellett ellátniuk. Eredeti Dali-festmény A régi tárgyak kedvelői belátták, hogy mindent nem gyűjthetnek, így egyesek a bútorokat, mások például a fegyvereket helyezték előtérbe. A múlt század a régi fegyverek gyűjtésének aranykorát hozta. A nemesi családok ősi vagy kevésbé ősi fészkének folyosóján vagy központi szobájának feltűnő falfelületén megjelentek a származás ősiségének „bizonyítékai”, a vértek és a fegyverek. A falra akasztott arzenál szabályos, csillag vagy sugárirányú elrendezést kapott. A jómódú városlakók sem kívántak lemaradni az „ükapák fegyvereinek" közszemlére tételében. Természetesen nem juthatott minden lakásfalra eredeti, régi fegyver, ezért a másolatoknak nagy keletje lett. A falon lógó puska, pisztoly már régen nem szolgált harci vagy vadászati célt. A másolatok új fajtája is elterjedt: a külsejében mindenben hasonlító, de működésképtelen díszfegyverek családja. A másolatok szinte teljesen
