Múzsák - Múzeumi Magazin 1984 (Budapest, 1984)
1984 / 1. szám
házrengetege ma már a tágas Athéni-medencét környező hegységekig terjed. Régen körülölelte már a medencéből kimagasodó mészkődombokat, a legmagasabb Lükabettoszt, amelynek a század- fordulón még a várostól távoli lejtőin birkák legelésztek. A háztengerből csupán alacsony szigetként áll ki maga az Akropolisz is. Északi lejtőjén, az utóbbi években turistacsalogató attrakcióvá vedlett Plaka-negyed belső udvaros háza:, girbe-gurba utcái révén a törökkori Athén kisvárosi beépítésének utolsó maradványait őrzi. A Piaka és közvetlen környéke Athén egyetlen kétezer év óta állandóan lakott, beépített területe. Szabálytalan utcahálózata talán az ókorig visszanyúló gyökerekkel rendelkezik. A régészek által feltárt, különféle égtájak felé tekintő ókori középületek arról tanúskodnak, hogy a klasszikus Athén városalaprajza is hasonlóképpen szabálytalan lehetett. Míg a Piakán megőrződött valami a múlt századi Athénból, a bajor várostervezők sakktábla-alaprajzú negyedeiben alig látni néhány tíz-húsz évnél régebbi házat. Az állandó szanálások, át- és újjáépítések mögött talán az athéniek Thuküdi- dész által már az ókorban kipellengérezett jellemvonása áll, mely szerint az athéniek arra születtek, hogy se maguknak, se másoknak ne hagyjanak nyugtot. Az irodaházak, lakóépületek tövében a középkori Athén néhány, a háborúskodásokat és a bizánci építészetet semmibe vevő bajor korszakot átvészelő kicsiny temploma húzódik meg. A belváros márványerkélyes, hivalkodó irodapalotáitól néhány utcányira külvárosi negyedek sorakoznak. Alagsori műhelyek mélyén Héphaisz- tosz kovácsisten mai alattvalói verik az üllőt, az udvarokban kivénhedt gépek zakatolnak. Athén peremén az utóbbi évtizedekben gyárak sora épült. Görögország iparosítása sokáig a főváros iparosítását jelentette. Az ipartelepek füstje és a belváros szűk utcáin torlódó félmillió személyautó kipufogógáza a kétezeréves város legújabb ellensége. A belőlük kiváló kéndioxid belemarja magát az ókori szentélyek márványába, a város fölött szétterülő füstköd elhomályosítja Athén kék egét. A néhány évtizede még évente 335 napon tiszta égről tűző nap egyre ritkábban hatol át a füstfelhőn. A legendás attikai fény ma már jobbára csak a bédekkerek lapjain létezik. Ugyancsak a múlté a várost átszelő llisszosz- folyócska idilli partja, amelynek platánfáiról Platón is megemlékezett, de buján viruló oleander- ligeteiröl még századunk krónikásai is beszámolhattak. Helyüket a kibetonozott medrű patak mentén sivár kővilág foglalta el. A görög főváros mai képében balkáni jellegű kisváros, előkelő üzleti központ, túlzsúfolt lakónegyedek és szennyezett ipari telephelyek ötvöződnek. Múltjában kétezer éves történelem és egy évszázaddal ezelőtti megújulás társult. A görögök városukat az ókor óta többes számú tulajdonnévvel Athénainak nevezik. A többes szám használata ma jogosabb, mint bármikor volt. NEMERKÉNYI ANTAL A maira emlékeztető fémpénz valószínűleg Kis- ázsiából indult világhódító útjára az i. e. VII. században. A könnyen kezelhető lapos, kerek, értékes anyagból készült érem nem egycsapásra született meg. Babilonban i. e. 3000 körül törvény- könyvben rögzítették a vagyongyűjtésre alkalmas fémöntecsek finomságát és súlyát. A fémbugára állami pecsét került, ami szavatolta a ,.talentum" törvényes minőségét. A tárcsa vagy hosszúkás, nyelv formájú öntecs súlya (mint azt a Krétán talált i. e. 1500-ból származó talentum bizonyítja) harminc kilogramm lehetett. Az akkori takarékoskodók e hatalmas pénzeket nem is tarthatták otthonukban, hanem a templomok biztos falai között őrizték. Később az öntvényt mélyedésekkel látták el, hogy fizetéskor kisebb egységeket törhessenek le róla. Hérodotosz leírása szerint i. e. 700 körül Krózus király a pénzforgalom körülményességét megún- ván új pénzfajtát hozott forgalomba. A kis méretű érme hamar megnyerte az emberek bizalmát, és I. Dareiosz i. e. 500-ban kiadott nyolcgrammos aranypénze rövidesen világpénzként forgott közkézen. Az első érmeknek csak az egyik oldalára került írás, ami a talentumokéhoz hasonlóan a pénz értékét szavatolta. Az első kétoldali éremverés a görög Knidoszból származik. A görög pénz értékkifejezője a súly és a nagyság volt, számmal vagy betűvel nem jelölték, és a veretet művészi alkotássá formálták. Pénzzacskó a XVI. századból Réz- és vasperselyek a XVI—XVIII, századból A takarékoskodóknak nem kellett többé a templomban őriztetni a talentumaikat, eltehették otthon is, egy arra alkalmas cserépkorsóban, vázában. Minden tehetősebb család titkos helyen rejtegette a korsókasszát, a cserépperselyt. Az ásatások arra engednek következtetni, hogy a félretett pénzt, megosztva, két edényben gyűjtötték. A pénz helyéről csak a ház ura tudott. A hirtelen tragédia, haláleset nemcsak a kenyérkeresőtől, hanem a megtakarított talentumoktól is megfosztotta a családot — a korsót megtaláló régészek örömére. A pénzek díszítésére eleinte kizárólag mitikus jelentésű ábrákat használtak, s az egyszerű vonalas domborításokat istenek arcképe váltotta fel. A nemes, ritka, drága anyagból készült korongok elvesztették valódi értéküket, és maguk is bekapcsolódtak a babonás, kultikus jel- képrendszerbe. A megtakarított vagyon gyors gyarapodása e kora időtől fogva emberfeletti, isteni jóindulat kegyeibe adatott, s ez megmutatkozik a pénzérmek tárolására szolgáló edény, persely formáján is. Egyiptomban a megtakarított érméket befogadó agyagedény alakját női kebel formájúra mintázták. A kebelbe egy nyíláson át köny- nyen bedobható volt a drága kincs, de kivenni csak a persely széttörése után lehetett. A kebel a termékenységet, a szaporodást jelentette, s bizonyára a benne lévő vagyon gyors gyarapodását is elvárták tőle. Míg a görögök ezüst, réz és bronzérméket, addig a rómaiak Julius Caesar óta aranypénzeket dobáltak az egyiptomiaktól átvett takarékkebel nyí9<E<R.8‘E<L<ycEcK8
