Múzsák - Múzeumi Magazin 1984 (Budapest, 1984)
1984 / 1. szám
lásába. Caesar nemcsak az aranypénzveréssel hozott újat a pénzek történetében, hanem azzal is, hogy elsőként vésette arcmását az érem egyik oldalára, s ettől az időtől jött divatba az emberek, uralkodók arcképének éremre verése. Ám az istenek vagy isteni uralkodó arcképe sem tudta visszarettenteni az aranyra éhes szentségtö- rőket attól, hogy a törvény által szavatolt súlyú érem pereméről le ne kapargassanak egy kevés aranymorzsalékot. Az arany és más fémpénz széle ugyanis sima volt és így a súlycsonkításnak nyoma nem maradt. így került sor arra, hogy az érem szélét recézéssel, rovátkolással, néha felirattal látták el. Szép veretű érmek, különleges, ritka idegen pénzek is kerültek a megtakarítottak közé. A rómaiak szívesen gyűjtötték a szemet gyönyörködtető „antik” görög vagy egzotikus tárgyakat, és a pénzritkaságok külön helyet kaptak ezek sorában. A vagyongyűjtés a XVI. században aranyhiányhoz vezetett, így az arany mellett egyre több ezüstérmet vertek. Hogy az érem értékét úgy-ahogy megtartsák, az ezüstérem súlyát megnövelték, és kialakult az egységnek elfogadott 19,2 grammos éremsúly. E kisebb értékű pénzből egyre több került forgalomba, és a takarékoskodóknak a tallér, rubel, gulden és dénár nevű talentumok raktározására nagyobb tartályra volt szükségük. A nagyobb mennyiségű pénzt szépen faragott vagy kovácsolt, és nehéz, bonyolult zárszerkezettel ellátott ládában tartották. A napi takarékoskodást vasból, rézből készült ötvösremek perselyek segítették elő. A rövidebb útra pénzeszacskót vittek magukkal, míg az utazók derekuk köré úgynevezett pénzmacskát kötöttek. A pénzmacska hosszú, csőszerű bőröv volt, amely észrevétlenül simult a derékhoz, elrejtve az útonállók elől a csengő aranyakat. Valószínűleg Ázsiából, Kínából érkezett a XVII. század elején Európába a máig Is kedvelt takarékpersely, a malac. A disznó, mivel gyorsan hízik és bőségesen fial, joggal lett a termékenység és szerencse új szimbóluma, és méltán bízhatjuk rá nehezen gyűjtött filléreinket. A háziperselyre 1778-ban kivetette hálóját a Hamburgban megalakult első takarékpénztár. Biztosabb helyet ígért ugyan, mint az otthoni rejtekhely, de az emberek bizalmát csak lassan nyerte el. A takarékpénztárak létét féltő berlini rendőrkapitányság 1819-ben rendeletileg tiltotta meg a takarékmalac hizlalását. A megspórolt pénzt csak hivatalos helyen volt szabad tartani. Mégis csupán néhány évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy a bankok, takarékpénztárak felismerjék a takarékmalacok jótékony, takarékosságra nevelő hatását, és a legkülönbözőbb formájú, alakú perselyeket kínálták ügyfeleiknek. A gyerekeknek nyílással ellátott mesefigurákat készítettek, később kedvelt rajzfilmalakok csábították a zsebpénz-filléreket. Holland szélmalom, amerikai Dollár-papa, francia kakas áll a bazárok polcain a turistákra várva. L. RIEDEL LÓRÁNT Reymerswaele: A pénzváltó, 1539 Bohócperselyek Perselymalac, Jáva, XV. sz.
