Múzsák - Múzeumi Magazin 1984 (Budapest, 1984)
1984 / 1. szám
született varos L / " ■ j 1 • ţl4f ». jr. I • < 1 Irodaház alatt megbúvó kápolna Kisvárosi utca a Piakán Az ókori központ: az Akropolisz Ha van városa földrészünknek, ahol évezredek hagytak nyomot, úgy Athén az. Ha van város, ahol évszázadok nyom nélkül múltak, süllyedtek el, úgy Athén az. Kevés európai település rendelkezik ősibb történelemmel, mint Athén. De ugyanakkor kevés nagyváros tekint vissza rövi- debb múltra. Az Akropolisz szentélyei és a lábánál fekvő Agora közéleti központja körül szerveződő, történelmet formáló ókori nagyváros a középkor századaira jelentéktelen vidéki településsé, majd a török megszállást követően keleties faluvá korcsosult. Egy időre még neve is eltűnt a térképekről, Setineként jegyezték. A XVI— XVIII, század arra vetődő utazója jórészt törökök, örmények, albánok lakta, közvetlen utcájú településről tudósított, ahol az ókori építmények harcok, robbanások által megcsonkított falai között a megszállók rendezkedtek be. Az Akropolisz sziklafennsíkja súrú beépítésű, szűk utcás török negyeddé satnyult. A Parthenon dór oszlopai fölé minaret magasodott, a kariatidák leányalakjaival díszített Erechteion a török helytartó háremét rejtette. A római piacon álló Szelek tornyában a fanatikus táncoló dervisek köpönyege suhogott, mellete a bazár mecsetjének kupoláját az olüm- piai Zeusz templomának oszlopai támasztották alá. Amikor 1822-ben Athén felszabadult a török uralom alól, az Akropolisz északi lejtőjén és közvetlen előterében sorakozó mintegy háromszáz rozoga házikóban alig 1800 ember élt. Athén nem más, mint koszos viskók kusza halmaza, néhány nagyszerű rom körül, írta Bécsbe a görög udvarhoz akkreditált osztrák követ. Maga az udvar, élén a bajor Wittelsbach családból származó királlyal. I. Ottóval ekkor még Nafplionban tartózkodott. A csupán átmenetinek tekintett pelopon- nézoszi kisvárosból a királyi udvar székhelyét 1834-ben helyezték át. Hogy végül a jelentéktelen Athénra esett a választás, abban a főszerepet a gazdaságilag jóval jelentősebb ellenjelölt, Korinthosz földrengéses volta mellett elsősorban a bajorok hellén-kultusza játszotta. Az Ottó nyomában Athénba érkező bajor építészek, köztük a Regensburg melletti Walhallában a Parthe- nont újraformáló Leo von Klenze előtt nem mindennapi lehetőség kínálkozott: a korábban német földre „importált” görög formákat visszahonosítani szülőföldjükön. A többszázados tespedésból lassanként feléledő, 1836-ban már 14 000 lelket számláló Athén városrendezési terve a település központját az Akropolisztól északra fekvő síkra helyezte. Ott alakították ki az egyenes, egymással derékszögben találkozó utcák gyújtópontját, az Omonoia teret. Innen délnyugat, dél és délkelet felé le- gyezószerúen futnak szét a város főútvonalai. A délnyugatnak tartó a kikötőbe, Pireuszba vitt, a középső a régi központ, az Akropolisz felé nyitott széles kaput, a délkeleti pedig az 1843-ban elkészült királyi palota tere, a későbbi Szintagma: Alkotmány tér felé teremtett kapcsolatot. A királyi palotát a város legszárazabb pontján kívánták felépíteni. Hogy ezt megtalálják, Athén különböző pontjain ürühúst aggattak fel. A királyi palota rideg előkelőséget árasztó épülete végül ott emelkedett a környező egy-kétemeletes házak fölé, ahol a kiakasztott hús legkésőbb romlott meg ... Az így kialakított szabályos alaprajzú város főutcáin a következő évtizedekben pat6
