Múzsák - Múzeumi Magazin 1984 (Budapest, 1984)

1984 / 1. szám

Közel-Kelet újkökorának kulturális kapcsolataihoz. Az újkőkori szertartások nagyszerű példái azok a kis oltárok, amelyeknek alsó része különböző ál­latot formál, s hátukon a kis csészerész a ,,má­gikus” folyadék befogadását tette lehetővé. Ezek az állatalakok lehetnek vadállatok, mint például a Szolnok-Szandán feltárt példányokon a medve, vagy háziállatok, mint egy Öcsödről származó da­rabon a birka. Az újkőkor hitvilágának bonyolult­sága és művészi ábrázolásmódja egy Öcsödön előkerült edény felső részének festett díszítésén mérhető le a legszebben. Az edény nyaka alá egy ötlábú oltárt, talán szentélyt festettek, s en­nek tetején egy ívelt M, valamint egy háromszög alakú motívum vehető ki. Az előbbi valószínűleg egy kosfejet, az utóbbi egy nőstény juh fejét szimbolizálja. Hasonló ábrázolások az Al-Duna vi­dékének újkőkorából jól ismertek, s e párhuza­mok a tiszavidéki újkökor összefüggéseinek irá­nyát is jelzik. Az alföldi újkökor különleges tár­gyai nem csupán történeti-régészeti szempontból jelentősek, de fényt vetnek az akkori ember lá­tásmódjára, s ugyanakkor az újkőkor művészeté­nek jeles bizonyítékai is. Formai sajátosságaik, lelőkörülményeik alapján következtethetünk a kul­tikus élet fejlettségi fokára, és segítségükkel né­ha messze ívelő kulturális kapcsolatokat bizonyít­hatunk. RACZKY PÁL Birkát ábrázoló agyagplasztika, Öcsöd-Kiritó részen bekarcolt díszítés figyelhető meg. A ko­rábban Hódmezővásárhelyen, újkőkori lakóházak­ban talált női alakot formáló edényekkel együtt az újabb öcsödi példány a neolitikum vallásos szertartásainak, termékenységi varázslásainak volt az eszköze. Szolnok-Szandán az újkőkor ele­jének egyik házában tártuk fel azokat a különle­ges agyag nagyplasztikákat, amelyek ez idő sze­rint egész Európában egyedülállóak. Ezek négy lábú, erősen stilizált állatalakot ábrázolnak amely­nek a háta közepén igen egyszerűen megformált szarvszimbólum található. Az állatalak testének hosszanti tengelyében erőteljes borda fut, ennek egyik végén a fej, másik végén az állat farka is­merhető föl. A félhold alakú szarv a talapzatot képező állat testéhez képest aránytalanul nagy, de ahhoz szervesen illeszkedik. A méretkülönb­ség az egész ábrázolás lényegi részét, a szarvat hangsúlyozza. E kompozícióban tehát a külön- külön is önálló állatalak, illetve stilizált szarv egy­séges plasztikában forrt össze. Ez a különleges ábrázolástípus a bikát, pontosabban a bikaszarvat jeleníti meg. A Közel-Kelet újkökorának kezdetei­től a bika a termékenység hímnemű pólusát tes­tesíti meg, s a bikát néha csak a szarv megfor­málásával szimbolizálják. Ennek megfelelően a bikakultuszok változatos sokaságát ismerjük e területről. A bikaplasztika alföldi jelenléte így újabb lényeges bizonyíték Délkelet-Európa és a Bikát és bikaszarvat ábrázoló agyagplasztikák, Szolnok-Szanda

Next

/
Oldalképek
Tartalom