Múzsák - Múzeumi Magazin 1984 (Budapest, 1984)
1984 / 1. szám
Aszklépiosz-maszk Az ókori görög civilizáció központjainak feltárása során a régészek szinte mindenütt rábukkantak a gyógyítás istenének szent területére. Athéntól a krétai Lebenáig, Korinthosztól a kisázsiai Pergamonig több mint kétszázra tehető Aszklépiosz kultuszhelyeinek száma, így a kiterjedt épületegyüttes éppoly jellemző tartozéka a poliszoknak, mint a fellegvár vagy az agora. Keletkezésük és elterjedésük idején, az i. e. V—IV. században nem beszélhetünk a mai értelemben vett orvostudományról. Az Aszk- lépion is inkább vallási kegyhely, ahol az isten megmutatja magát és hatalmát a hozzá zarándokló híveknek. Másfelől viszont mai szemmel is elismerésre méltó gyógyintézet, amely a város zajától, forgalmától elkülönülve, jó levegőjével, üdítő vizével szolgálja test és lélek épülését. Funkciója az ősi, mágikus kuruzslás és a racionális orvoslás határán áll. Ez a kettősség már Aszklépiosz istenülésének mítoszában is szembetűnő. A gyógyítás, a bajelhárítás istene eredetileg Apolló volt, az ő kegyelméért folyamodtak a szabadtéri oltárok datlanul járuljon az áldozati oltár elébe. (A valóságban a forrás vizében és egy légkamrában is meg kellett ismételni a rituális tisztálkodást, de erről Plutosz, talán mohó sietségében nem vesz tudomást!. Az áldozati étel édes sütemény, lepény vagy pogácsa volt. Megnyerve Aszklépiosz jóindulatát, a beteg fohászkodni az istenség szobrával ékes templomába léphetett. A templom falait Korinthoszban két gödörben tekergő kígyó oltalmazta, ugyanez a hüllő Pergamonban egy tholosz (kör alaprajzú épület! pincéjében nyert elhelyezést. Az imát követően térhetett a beteg a csodák színhelyére, az abatonnak nevezett álomkamrába. Itt többedmagával szalmazsákra fektették, a szolgáló papok eloltották a mécseseket, és felszólították a folyamodókat, hogy húzzák fejükre a takarót. Ekkor megjelent nekik Aszklépiosz felesége, Epion és két lánya: Hygeia és Pana- keia társaságában. Ami Plutoszt illeti, Aszklépiosz: „Előbb is megtapintá fejét / Majd tiszta tűzénél görögföld-szerte. Aszklépiosz valószínűleg e szertartások papjaként érkezett szülővárosából, Epidauroszból Korinthoszba (más források szerint Athénbe), és ütötte fel hajlékát az Apolló-szentély tövében. A korinthoszi ásatások mély rétegeiben egyes köveken látható is az „Apolló birtoka” felirat. Elsőnek Homérosz szól felőle név szerint, de még közönséges halandóként, ő az apja a Trója ellen vonuló akháj sereg két hadorvosának, Makaon- nak és Podaliriosznak. Az i. e. V. században az úgynevezett Homéroszi himnuszok viszont már Apolló fiaként, tehát félistenként említik, és Pindarosz azt is megverseli, hogyan és miért jutott a halhatatlanok közé. Amikor Apolló féltékeny haragjában megölte halandó kedvesét. Koroniszt, Aszklépioszt kimetszette mé- héből, és a csecsemőt Kiron kentaur oltalmára bízta. Aszklépiosz atyja és nevelőatyja segítségével a gyógyítás minden fortélyának birtokába jutott. Ahogy Pindarosz sorolja: sereglettek hozzá fekélyes gyulladásokkal, fegyverektől sebzett tagokkal, forróláztól, hidegleléstől gyötört testtel, és ő mindenkit megszabadított szenvedéseitől, kit csillapító varázslattal, másokat üdítő balzsammal, hűs kenőcsökkel vagy a metszőkést forgatva gyógyított meg. Tevékenységének végül is Zeusz féltékenysége szabott határt. Amikor egy halottat feltámasztott, villámával agyonsújtotta, azaz a halhatatlané tette. A görög kultúra fénykorában Aszklépiosz tehát már Isteni Orvosként folytatja apja, Apolló „praxisát”. A szentélyeket egyre több új épület veszi körül, amelyek rendeltetése a testi és lelki tényezők egységes szemléletére vall. Ügy tűnik, mintha a betegségtudat elhatalmasodásának, a beteg elkülönülésének megakadályozása volna a legfőbb cél. Az Aszklépion nyitva áll a rokonok és látogatók előtt. Szinte valamennyihez vendégház, szálloda társult. Az epi- daurosziban 160 szoba áll rendelkezésre. Korinthoszban pedig fülkéket lehetett bérelni családi lakomák színhelyéül. Ugyancsak az egészséges kedély egyensúlyát volt hivatva biztosítani a gyógyító körletek elmaradhatatlan szabadtéri színháza, valamint az Odeon, a zene, és a költészet otthona, néhol a sportvetélkedésre alkalmas stadion is. A felüdülést szolgálta a sétára csábító fedetlen oszlopcsarnok, a tágas udvar, a szép környezet is. Valamennyi Aszklépion területén gazdag vízforrások buzogtak, lehetővé téve a fürdőzést. A kiszolgáló épületek tehát mintha egy mai hidro- és fizikoterápiás szanatóriumra utalnának. De lényegük mégsem ez. A tulajdonképpeni orvoslás mágikus ceremóniák keretében folyt. Hogy min kellett egy páciensnek „keresztül mennie”, azt Arisztophanész Plutosz című komédiája tárja elénk szemléletesen. A vaksággal megvert Vagyont mindenekelőtt megmártják a tenger vizében, nehogy mosgyolcsot vevén a szeme / Héját letörlé: Pana- keia meg / Arcát, fejét bársonnyal fedte be / Cuppanta egyet ajkával az isten / Mire a szentélyből két roppant kígyó / Rohant ki... / Szépen becsúsztak a bársony alá / S körülnyalák pilláit, úgy hiszem: / S előbb, mint te tíz po- hárt kiinnál / Felálla Plutosz: látva” ... (Arany János fordítása). E színpadi jelenet illusztrációjaként egy relief is látható az athéni Nemzeti Múzeumban. Plutosz a szalmazsákján hever, Aszklépiosz mellette ül. A görög közhit szerint a csodás gyógyulás a beteg álmában megy végbe. Vagyis a természetes önkívületi állapot teremti meg az isteni beavatkozás lehetőségét. Hogy az álmokat a papok sugallták vagy értelmezték, illetve ön- szuggesztió történt, nem tudhatjuk. A gyógyászati segédeszközök, tégelyek, sebészkések maradványai arra utalnak, hogy bizonyos orvosi műveleteket kétségtelenül elvégeztek. Ugyanakkor a korinthoszi fürdőmedencéket titkon üregek vették körül, ahonnan a páciensek beszélgetését ki lehetett hallgatni, így könnyű volt a betegségre vonatkozó ismeretek birtokába jutni, mielőtt az illető a templomba vagy az abatonba ért. Pergamonban duplafalú alagút vezetett a föld mélyébe vájt abatonhoz, és a sötét folyosón haladva a betegeket alvilági hangok szólongatták. Ugyanitt ópiumfogyasztás nyomaira bukkantak, ami könnyen válthatott ki hallucinációs állapotot.
