Múzsák - Múzeumi Magazin 1984 (Budapest, 1984)

1984 / 1. szám

Az ásatások garmadával hozták felszínre a hálaajándékokat. Ezek többnyire a nyavalyá­tól megszabadított testrész kicsinyített agyag­másolatai vagy az isteni segedelem hatható­ságát hirdető, táblákra rótt feliratok. E táblá­kat az oltár körül, esetleg a templom falán he­lyezték el. „Istenséged híreléseként. Aszklé- piosz, Néked ajánlom e felerősített követ tisz­ta bizonyságául művészetednek, hogy minden­ki látva lássa. Mielőtt a Te és fiaid kezére bíz­tam volna magam, nyomorékká tett egy utá­latos kelés a mellkasomon, hogy karom is meg­bénult. De te, Paián — tanúsítsa e kő — visz- szaadtad egészségemet.” Hasonlóan emelkedett hangvételű az a felirat, amit egy Aiszkenész nevű szónok készíttetett, így verselve meg há­láját: „Csalódva az emberi tudásban de re­ménykedve az isteniben / Athént elhagyva, fiaddal áldott ligetedbe érkeztem / Aszklépiosz, három hó alatt kigyógyultam egy fejsebből / Amely egész éven át gyötört.” A szövegek többsége mégis inkább tárgyilagos „esetleírás”. Tanulmányozásuk során képet al­kothatunk a görögöket kínzó számos betegség­ről, de arról az emberies viszonyról is, amely a gyógyító istent hívő pácienseihez fűzte. „Ha- gesztratosz olümpikon: főfájás. A fejfájás ál­matlansággal kínozta, az abatonban elaludt és álmot látott. Az isten miután kikúrálta, mezte­lenre vetkőzött és kioktatta a birkózás egy for- télyos fogására. Kireggeledvén egészségesen tá­vozott és nem sokkal később megnyerte a ne- meai birkózó viadalt.” „Egy folyamodó járult az isten elé, mert félszemére van, helyén csak üres üreg tátongott. Akadtak, akik gúnyolták együgyűségéért, hogy azzal a szemével is látni remél, amelynek tökéletesen híján van. Alvás közben látomása támadt, úgy tűnt, hogy az is­ten valamiféle főzetet készít, letörli, megtisz­títja véle a szemgödröt. Kireggeledvén mind­két szemére látott.” A hitetlenek megtérése és Aszklépiosz türelme gyakori témája a hálatáb­láknak. „A thasiai Hermon. Az isten kigyógyí­totta őt vakságából, de aztán hogy megfeledke­zett háláját leróni, újra világtalanná tette. Majd oltáránál megkövetvén megint elaludt és az isten megszabadította bajától.” Meglepőek azok az esetleírások, amelyek az álomkúra ébrenlétben is kézzel fogható tárgyi bizonyítékaira hivatkoznak. „Egy férfit pióca kínozott. Elaludván álmot látott. Ügy tűnt, hogy az isten késével felmetszi mellkasát, ki­veszi a piócát, kezébe adja, majd visszazárja a mellkast. Napra kelvén gyógyultan távozott, kezében a piócával. Korábban ugyanis lenyel­te egy pohár italban, amelyet álnokul mostoha­anyja készített neki.” Aszklépiosz olykor iste­ni ravaszsággal segített a rászorulókon. A sánta Nikanor például elbóbiskolt, míg egy kölyök elcsente mankóját. Nikanor felugrott és futva a nyomába eredt, örökre megfeledkezve bajá­ról. Egy epidauroszi nyomorékot, akit hord­ágyon hoztak színe elé, a következőképpen kúrált ki: „Elaludván álmot látott: az isten el­törte mankóját és bíztatta, hogy támasszon létrát a templom falához és hágjon a magas­ba. ö előbb engedelmeskedett, de elhagyta bá­torsága, a párkányon megtorpant és óvatosan visszaereszkedett a földre. Aszklépiosz bosz- szankodott, majd kinevette a kishitű gyávát. Kireggeledvén mégis lábra állt és egészsége­sen távozott.” Több esetben Aszklépiosz a kór orvosságának receptjét közölte az alvó páciens­sel. Például a római illetőségű Rufusz vállfáj- dalmaira óbor, fenyőmag, füge, kecskefaggyú, tej és bors olajban elkevert kenőcsét javallta. A hálatáblák mellett a meggyógyított testrész agyagmásával illet adózni az isteni beavatko­zásért. A kis cserépmaketteket a szentélyt kö­rülvevő boltokban árusították az élelmes ke­reskedők. Az uniformizált tucatáruból nehéz a betegség mibenlétére következtetni, mivel a tüneteket nem ábrázolták. Egyetlen ellenpélda egy kéz a korinthoszi ásatás anyagából, amely a daganatot világosan feltünteti. Lehetséges, hogy ez esetben a hálás páciens nem sajnálta a költséget az egyedi példány elkészítésére. Ugyanakkor a cseréptárgyak igen körülhatá- roltan utalnak az érintett testrészre. így a fü­let, szemet vagy orrot nem a fej részeként, hanem önmagában erősítették egy cseréplap­ra. Néhány testrésznek jelképes értelmet tulaj­donítottak. Gyanítható, hogy a női mell köny- nyű szülésért, gyermekáldásért fejez ki köszö­netét, míg a petefészek, here, hímvessző a meddőség és impotencia elhárításáért hálálko­dik. Feltűnően kevés "belső szerv került fel­színre. Tüdő vagy szív egyáltalán nem, gyo­mor is csak elvétve fordul elő. Ez valószínűleg a sebészeti beavatkozás ritkaságával magya­rázható. A férfi testrészeket vörösre, a nőkét fehérre festették. Ha egy vagyonos páciens kevesellte az olcsó bazáráruval leróható „honoráriumot”, díszes, művészi kivitelű fogadalmi követ állított. Ezek a leginkább a sírkövekre emlékeztető noiko- szok reliefjeiken a hálaáldozat elfogadásának pillanatát örökítik meg: Aszklépiosz leányai az elmaradhatatlan kígyó és kutya társaságában átveszik a gyógyulás fejében felajánlott ele­delt. Aszklépioszt ugyanazokkal az ételekkel volt illendő traktálni, mint a főisteneket: édes süteményeken kívül főleg fiatal állatok húsá­val. Sőt akadt egy állat, amely csak az ő asz­talára kerülhetett: a kakas. E derék szárnyast valószínűleg azért érte a megtiszteltetés, mert kukorékolásával ő jelentette a gyógyulást hozó éjszaka végét. Végső szavával Szókratész is arra kérte tanítványait, ne felejtsenek el ka­kast áldozni Aszklépiosznak, megköszönve, hogy a halál kigyógyítja az élet betegségéből. DÉVÉNYI RÓBERT 31 Életnagyságú fül Sebészeti eszközök Daganatot ábrázoló kéz

Next

/
Oldalképek
Tartalom