Múzsák - Múzeumi Magazin 1984 (Budapest, 1984)
1984 / 1. szám
Spotted Dog A „pub" szónak nincs magyar megfelelője; nem vendéglő, mert az emberek nem elsősorban étkezni térnek be, bárnak, sem nevezhetjük, hiszen többségük 11 óra körül bezár, a kocsma szóval illetni pedig sértés. A pub sajátos brit jelenség, a feketekávét nem kedvelő szigetországi lakók életében a kávéház szerepét tölti be. Üzleti megbeszélések, baráti találkozók, írók, művészek eszmecseréjének színhelye, ahol az egyébként zárkózott angol is fesztelenül szóba elegyedik asztalszomszédjával. Különösen a korábbi századokban játszott fontos szerepet, amikor újságok, telefon, rádió, televízió híján alapvető információk is itt cseréltek gazdát. Akárcsak az európai kávéházak, a londoni pubok is szakosodtak. Kialakultak a hasonló érdeklődésű emberek törzshelyei, s ha valakinek történetesen irodalmi eszmecserére támadt kedve, tudta hol találja meg a vitatkozó kedvű toliforgatókat. Doktor Johnson, a XVIII, századi irodalmi közélet jelentős alakja például a kocsmai széket elragadtatásában „az emberi boldogság trónusának" nevezte. A pubok történelme az első vendégfogadók létrejöttével egyidóben kezdett íródni, s úgy mondják, aki alaposan ismeri történetüket, az ország történelmét is nyomon követheti. A középkori pubokban a sör népszerűségét még felülmúlták a száraz fehér borok, az almabor és a különféle meleg, fűszerezett kevert italok. Az akkori kissé édeskés sör malátával készült és sokféle fűszerrel, fehér ürömmel, kalánfűvel, szerecsendióval, továbbá citrommal, datolyával, mazsolaszőlővel ízesítették. Alkalmasint a másfél éves kakas megfőtt, fűszerezett és péppé zúzott húsa is fontos alkotóeleme volt a sörnek, amit tüdőbaj, kólika, köhögés, vérhas, tályog és fekély gyógyítására javalltak. A komlóval ízesített kesernyés sör a XVII. század végén kezdett elterjedni, a malátára kiszabott magas vámnak köszönhetően. Az emberek azonban nehezen szók-
