Múzsák - Múzeumi Magazin 1983 (Budapest, 1983)

1983 / 1. szám

I Lávofolyam az Etnán Tengeri vulkánkitörés Dionisio Polido minden bizonnyal névtelen mexi­kói parasztként éli le életét, ha 1943. február 20-án nem következik be az a különös esemény, amelynek nyomán újságcikkek és tudományos dolgozatok megőrizték nevét. Azon a szokványos­nak induló februári napon ugyanis, miközben Polido családjával soványka földjét művelte, dél­után négy óra tájban szinte megnyilt a föld, s a parcellájukon képződött hasadékból füst és ké­nes gőz gomolygott elő. Mikor a Polido család mindent hátrahagyva elmenekült forrongó földjé­ről, a füstoszlopot már a közeli kisváros lakói is észrevették. A másnap reggel visszamerészkedő Polido földjén már tíz méter magas hamukúpot talált, s egy nap múlva a hasadékon láva is ki­csordult. A friss vulkáni kúp egy hét alatt 140 mé­teresre növekedett, s egyéves születésnapját már 325 méteres magassággal „ünnepelte”. Az újon­nan képződött tűzhányó, amelynek egy közeli falu alapján a Paricutin nevet adták, a következő évek­ben is tovább működött. Lávaárjai behálózták a környéket, többek között a névadó falut is elpusz­tították. Amikor több mint kilenc évi működés után, Lávával fortyogó kráter

Next

/
Oldalképek
Tartalom