Múzsák - Múzeumi Magazin 1983 (Budapest, 1983)
1983 / 1. szám
Barokk fenyőfa szekrény az úrvölgyi templomból, XVII. sz. A szekrény ókori őse a láda volt, melyben élelmiszert és értékesebb holmikat tartottak. Már az asszír domborműveken is szerepelnek ládák, melyeket fémpántokkal erősítettek meg. Az antik festményeken jól látható a további fejlődés iránya: a ládát két lábra állították, és tetején felfelé nyíló két ajtóval látták el. A falra erősítve egymásra tettek két ládát, s benne fegyvereket tartottak. A babiloni és egyiptomi ásatások során is kerültek elő szekrények. Tutenkámen egyiptomi fáraó 1922-ben feltárt sírjában a gyöngyházzal, elefántcsonttal és arany berakásokkal díszített bútorok között láda is volt. A görögök feltehetően az egyiptomiaktól vették át a láda és a szekrény használatát. Ruhákat, fegyvereket, értékes tárgyakat és istenszobrokat tartottak bennük. A nyitott elejű szekrényeket függönnyel, ráccsal vették körül. A bútorokhoz ők is használták a fémveretet, intárziát, sőt már vékony falemezt, furnért is. A rómaiak is szekrényben tartották fegyvereiket, innen ered az armarium elnevezés (arma latinul fegyver). A szekrény eleinte csak az asztal magasságát érte el, majd mind jobban megemelték, és fiókokat építettek bele. Ök is itt helyezték el őseik viaszszobrait, a fiókokban pedig pergamen tekercseket tároltak. A római szekrények értékes fafajtákból (ében, tujafa stb.j készültek, melyek távoli provinciákból érkeztek. A római kereskedők is használtak szekrényeket, ezekben tartották árujukat. A rómaiak sokféle célra használtak szekrényt, de változatlanul népszerű maradt az ősi bútor is, a láda. Jól megvasalt, falhoz erősített ládákban tartották értékeiket. Talán ez volt az első páncélszekrény. Az egyház kialakulásával a szekrény bekerült a templomokba, kolostorokba és rendházakba is. Szekrényben tartották a szertartáshoz szükséges felszereléseket, relikviákat. Később reReneszánsz szekrény, XVII. sz. Felső-M agyarország, készekkel látták el és fiókokat szereltettek beléjük. A lakosság kredenc — magyarul pohárszék — néven ismerte meg az ilyen szekrényeket, és az étkezéshez szükséges edényeket, felszereléseket őrizték bennük. A bútorok festése is az egyházi bútorokon jelent meg a XIII. században. Az asztalosipar fejlődésével ez az eljárás később a világi bútoroknál is meghonosodott. Ezek az iparosok már gyalu és fűrész segítségével végezték munkájukat. Az „asztalos” elnevezés eredetileg az asztalkészítő iparosok neve volt, de később mindenféle bútort ők állítottak elő. A XIV. században a bútorok festését felváltotta a faragás, mely a szobrászok feladata volt. A szobros bútorok készítőit messze földön ismerték. A reneszánsz idején rendkívül szép és igényes bútorok készültek. Az akkori veretek, zárak szinte máig nem találtak vetélytársra. A vasból kovácsolt, majd bearanyozott zárak készítése nagyra becsült mesterség volt. A szekrények a XV. századtól kezdve csaknem kockaformájúvá, testessé váltak. Ajtajukat keretes részekkel tették változatosabbá, s intarziákkal díszítették. Az olasz bútorkészítés világszerte híres volt. A XVI. században bronz, elefántcsont és féldrágakövek megmunkálásával és beépítésével tették bútoraikat dekoratívvá. A XVII. században a szekrény (almárium) mérete és súlya megnőtt. XIV. Lajos francia király palotájában negyvennél is több szekrényt használtak, egyik-másik valóságos ipari és művészeti remek. A királyi udvar fényűzése sok követőre talált, s így Franciaországban igencsak elharapózott a fényűző bútorokkal való kérkedés. Ezért olyan törvényt hoztak, mely megszabta, hogy az egyes foglalkozású polgáSzentségtartó faliszekrény, Malompatak, XV. sz. 26
