Múzsák - Múzeumi Magazin 1983 (Budapest, 1983)
1983 / 1. szám
Copf stílusú írókomód, Nyugat-Magyarorszóg, XVIII. sz. Reneszánsz céhláda, Körmöcbánya, XVII. sz. rok milyen értékű bútort vásárolhatnak. XIV. Lajos korában, a rokokó jegyében kisebb és könnyebb lett a szekrény, kivitelezése, díszítése is változatosabbá vált. Kínai és japán lakkozásé, teknősbéka, bronz és aranyozott berakások jelentek meg a bútorokon. A XVIII, század végén a szekrény vonalai hasonlóak maradtak, de a sok szobor és intarzia uralta a bútorokat. Később a lakosság gyakorlati igényei érvényesültek a bútorokon. Eltűnt a szekrény oromzata, a hullámos szegély vált divatossá. A neoklasszicizmusban megint előkerültek a régi klasszikus gerendázatú, koronázó párkányok, az empire-stílusú szekrény már könnyebb, helye változtatható, nem építik be többé a ház falába. A XIX. században elterjedt az egyszerű, kevésbé fényezett szekrény, ajtaját már beüvegezték, tükröt építettek bele. A XX. századi szekrényt újra beépítik a falba, vagy a szoba falmélyedésében helyezik el, a lakóterület jobb kihasználása érdekében. Míg korábban a főurak, gazdag polgárok házában a tágas szobák mindenféle méretű bútor elhelyezésére módot adtak, a XX. század második felétől világszerte kisebb méretűvé váltak a lakások, és a bútoripar igyekezett megfelelő, a kisebb lakásokhoz alkalmazkodó bútorokat készíteni. A szekrény belsejében felül zárópolcot helyeztek el, alatta a ruhák részére akasztós részt, az ajtók belső felületére kis tartórudacskák kerültek a kisebb holmik elhelyezésére. Sokféle szekrény került forgalomba: ruhásszekrény, könyvszekrény, konyha- és előszoba-szekrények. A célszerűségre való törekvés mellett manapság ismét megnőtt az érdeklődés a stílbútorok iránt is. Magyarországon a XVI. században már működtek olyan asztalosok, akik színes, festett bútorokat készítettek. Előzőleg az ácsok készítetVályúláda, Szepesbéla, XIV. sz. ték a bútorokat. A festett bútorok leginkább a könnyen hozzáférhető fenyőfából készültek. Később megtiltották a festést, arra hivatkozva, hogy a festés elfedi a gyártási hibákat. A festett bútor ábrái eleinte egyszerűek voltak, később azonban gazdagodott a színezés és a mintakincs. A festést mindig sablon nélkül végezték. A X—XV. századi főúri kastélyok bútorzatából alig maradt emlékünk. A történelem viharai a kastélyok nagy részét elpusztították, a bútorokkal és más berendezési tárgyakkal együtt. A megmaradt ládák a parasztság, a polgárság, sőt a főurak körében is nagy becsben állottak, mert sok mindent el lehetett helyezni bennük, és meneküléskor könnyen lehetett szállítani. A külföldön jól ismert sublót vagy komód régóta kedvelt alacsony szekrény. Magyarországon a XIX. században terjedt el, és átvette a kelengyeláda szerepét. Virágokat festettek rá, vagy csak egyszerűen okkersárgára mázolták, erezett felülettel. Terítővei takarták le, és emlék- vagy kegytárgyakat helyeztek rá. Néhol erre a térítőre állították a házioltárt is. A ládát a főurak nemcsak tárolásra, értékőrzésre használták, hanem utazás közben utazókofferként is. Sok vidékünkön a ládát hosszú ideig koporsónak is nevezték. Ez a szó törökül dobozt vagy ládát jelent, de egyúttal koporsót is. A keleti népek ugyanis ebben tartották valamikor értékeiket, haláluk után pedig ebben a hosszú, lapos ládában temették el őket. Ez a fajta láda a római szarkofágokra emlékeztet: oldalai zsindelyből állanak, melyeket egymásra illesztenek. RUDNAY JÁNOS Pohárszék, 1898 27
