Múzsák - Múzeumi Magazin 1983 (Budapest, 1983)
1983 / 1. szám
npaőoltárok Liptószentandrási Szt-. András oltár, 1512 Berki Mária Magdolna oltár, 1480—1490 nes ablakokon keresztül olykor rájuk hulló tompított erejű napsugaraknak vagy a gyertyák enyhe lángjának fényében néha felvil- lanóbb ez a csillogás.” — írja Agg- házy Mária. Az oromzat és a háttér aranyozása kiemeli az alakokat és a jeleneteket. Kezdetben a kő és elefántcsont szobrok mintájára lágyan omló palástú, S alakban méghaj ló figurák kerülnek az oltárokra, azután egyre több lesz a mozgás: a ruharedők hullámzása, a háttér alapos kidolgozása sok érzelmi-hangulati elemmel gazdagítja a műveket. Időpontját tekintve Magyarországon a késő gótika egybeesett Mátyás reneszánszával. Az emlékek bizonyítják, hogy a királyi udvar művészete és a népi- polgári mesterművek egymás mellett fejlődve hozták létre a legszebb alkotásokat. A törökdúlás és a reformáció rengeteg emléket pusztított el. A barokk kor számára pedig túl földhöz ragadtak voltak a gótikus figurák, ezért eltüntették őket a templomokból; a képek pedig, ha sikerült megfelelő mennyiségű áhítatot rájuk festeni, helyet kaphattak az új oltáron. Először a XIX. században figyelnek fel a szárnyasoltárokra, a „sötét” középkor e csillogó műfajára, mint a régi magyar műveltség fontos ágára. Megkezdődik a gyűjtés és a restaurálás. Ma főleg múzeumok falán láthatók a helyreállított darabok, így felépítésük és oromdíszük archi- tekturális jellege kevésbé érvényesül, de szobraik és festményeik közelebbről figyelhetők meg. Az 1480—1490 között készült, Berkiből származó Mária Magdolna- oltár szekrényét domborművek díszítik. Elöl a hatalmas, pufók, nyugodt Mária Magdolnát külöCserényi Szt. Márton oltár, 1483 nős, pikkelyes angyalok segítik fel az égbe. Háta mögött apró, faragott táj látható, itt-ott elszórt fákkal és aprócska várakkal. Az egyik hegy tetején pedig csodálkozó pásztor figyeli a nem mindennapi jelentetet. A téma ellenére olyan, mint egy naiv életkép. Annál lidércesebbek a szárnyak képei, melyek között nincs sok összefüggés. A Krisztus mennybemenetelét ábrázoló festmény még derűs hangulatot áraszt bután felfelé bámuló alakjaival, akik már csak két lábat látnak kikandikálni a felhőből. A másik oldalon meglehetősen összepréselődnek az apostolok a haldokló Mária körül. A hatalmas kisszebeni Angyali üdvözlet-oltár 1510 után készült, és felső díszítő ornamentikája már reneszánsz stílusú. Középen az angyal térdel, és beszél a hátraforduló Máriához. Mária éppen olvasott, bal kezében ott a könyv, és most zavartnak látszik, csakúgy mint az angyal. Mindketten jóltápláltak, és porcelánfehér bőrük jelzi égi tisztaságukat. Egymás felé intő kezük vezeti a szemlélő tekintetét egyik alakról a másikra. A két figura egy jelenetté áll össze, egymáshoz komponáltságuk tökéletes. Olyan ez, mint egy pillanatkép, s a ruharedők hullámzása még átmenetibbé teszi a mozdulatlanságot. A liptószentandrási Szent András-oltár szoborfigurája pedig éppen mozdulatlanságában lenyűgöző. Egy aszketikus szikár alak, barázdált arccal, lesütött szemmel. Jobb kezében — amelynek finom erezete is megfigyelhető — könyvet tart, bal kezével a jellegzetes András-keresz- tet fogja. Ruhájának és palástjának egyenletes esése is az arcon látható komor nyugalmat hangsúlyozza. A két alkotás körülbelül egy időben készült. Mindkettőre jellemző, hogy az oltárszárnyak díszítése minőségében meg sem közelíti a főalakok művészi szintjét. Az említetteken kívül még nyolc szárnyasoltár látható a Nemzeti Galériában. Alig egy emberöltő alatt, 1480 és 1543 között készültek, mégis mintha századok volnának közöttük. Elnagyolt, arány nélküli alkotások éppúgy akadnak, mint a legapróbb részletekig kidolgozott mesterművek CZANIK MÁRIA 25
