Múzsák - Múzeumi Magazin 1983 (Budapest, 1983)
1983 / 3. szám
Fa szőlőprés, 1887 Málnaszedő kas, XIX. sz. vége Az úgynevezett „román szánkó" melyek alapján bizonyossá vált, hogy a korai feudális állam fegyverforgató, katonáskodó rétegének egyik központja volt itt. Horváth A. János után Laczus Géza lelkiismeretes munkája nyomán gyarapodott az 1960-tól működő szobi- múzeum gyűjteménye. Az ásatások szorgalmazása, a földmunkák figyelemmel kísérése mellett az újkor időszakára és a néprajzi emlékek megőrzésére is kiterjedt figyelme. A múzeum udvarának fedett, új kiállítási egységében áll most az általa behozott barokk, vörös süttői kőből faragott, díszes sírjel. Felirata a XIX. század eleji magyar nyelvbe is betekintést nyújt: „Bocdanyi Annának ez sírhalom hele E szent kereszt annak bizonyító jele Élete kezdete ezerhétszáz fölött hatvanadik vala Ezen nyoltz századik tizenkette dicben világtól ell vála ötwen kétt esztendőtt töltött életiben Mec halván tétetett itt föld kebeliben Arról emléknyi akarván maczati szívek kívánsága eztett készíteti" Az utóbbi időben indult meg a Börzsöny hegység középkori és újkori arany-, ezüst- és vasbányászatának, kohászatának kutatása. Általánosan ismert a nagybörzsönyi román stílusú templom (1258-ban Berzsenybe vezető utat említenek, 1293- ban Bersent) és a Szent Miklós (ma Fájdalmas Szűz) gótikus szentségházával a bányászok míves- ségét bizonyító bányatemplom. A település működőképes vízimalma (ma múzeum) sem mindennapi élmény. A múzeum átriumos udvarában történeti-néprajzi egységek kaptak helyet. Szalma és szalma—fa készítésű kaptárok mutatják a méhészet fejlődését. A múlt században a Börzsönyben élők megélhetésének egyik alapforrása még a fagyűjtés volt. Legritkább emléke az úgynevezett román szánkó, amely elé az ember önmagát fogta be. Erre azért volt szükség, mert a meredek hegyoldalakról csak ennek segítségével tudták elhordani a fát odáig, ahol már szekérre rakható volt. Archív felvételek másolatai mutatják be a faszállítás román szánkóval történő sajátos módozatait. A szőlőművelés, a szüret kellékei közül figyelemre méltó a faragott és díszített, feliratos, 1880-ban készült prés. Az utolsó egység a börzsönyi temetkezés kő, fa és vas sírjeleit mutatja be. Két református fejfa és a nagybörzsönyi temető katolikus fa- és öntöttvas sírjelei adnak betekintést a terület vallási viszonyaiba és a készítők művészi ízlésvilágába. A vaskovácsolás szép és célszerű darabjai a fa sírkereszteket összetartó monogramos, datált szegek. Bizonyítják, hogy a falu bányászai nemcsak a kő megmunkálásának, hanem a fa- és vasmunkának is értő mesterei voltak. ILON GABOR
