Múzsák - Múzeumi Magazin 1983 (Budapest, 1983)

1983 / 3. szám

1849. október hatodika hajnalán négy honvéd tábornokkal végzett a császári sortüz. Kiss Ernő, Lázár Vilmos, Dessewffy Arisztid és Schweidel József életét oltotta ki a győztes hatalom bosszúja. Egy óra múlva kilenc bajtársukat az aradi vár oldalánál ácsolt bitófán, bűnözőként végezték ki. Pöltenberg, Török, Lahner, Knézich, Nagy-Sándor, Leiningen-Westenburg, Aulich, Damjanich, Vecsey a névsor. Arisztokraták, nemesek, közemberek - a szabadság katonái. Az abszolutizmus ellen kirobbant forradalom magyar vértanúi. A kivégzetteket jeltelen sírba temették, nehogy zarándokhellyé szentelje a nép elfojtott szabadságszeretete. A kiadatási kérelmet az illetékesek kurta válasza utasította el. Az emberiség történetének meg nem írt szomorú lapja az, melyre a mások nyomorúságából is hasznot húzók neve kerül feljegyzésre. A szabadságharcra lesújtó államgépezet sok alkalmazottja nyújtotta vérdijra a markát: Dessewffy holtteste: ötszáz arany, Damjanich és Lahner: hatszáz forint, Vécsey: ötven, Leiningen: tizenhárom arany. Holttestük csak ilyen szomorú módon kerülhetett méltó sírba, de a többiek csontjait az aradi vesztőhely földje rejti magába.

Orlai Petrich Soma, Kossuth hadseregének 26 éves tisztje, tehetsége szerint állított emléket 1849 reményt keltő napjainak. Egy 40X80 cm-es lapon megörökítette a nevesebb honvéd tábornokokat, s akvarell tablóján a mintegy 23 arckép között tíz aradi vértanú is szerepelt. A tiszti arcképcsarnok az idők során nem semmisült meg, ma különálló miniatűrökként emlékeztetnek az emberiség örök vágyára, a szabadságra.

L. RIEDEL LÓRÁNT

1