Múzsák - Múzeumi Magazin 1982 (Budapest, 1982)
1982 / 2. szám
Felszíni cseppkövek Pamukkaléban arab hódítók ugyancsak felléptek az ember alakú istenábrázolás ellen.) Az uralkodó stílus így sajátos szimbolizmus lett: jelképekkel írták körül a vallási mondanivalót. Az anatóliai ókereszténység jelképszótára igen gazdag. Például a galamb a szeretetet, a kakas a lélek éberségét, a páva a lélek halhatatlanságát, az oroszlán a hit győzelmét, a nyúl a testi kísértéseket, a szarvas az isten utáni vágyat, a bika a termékenységet, a hal a hívőket s a szőlőtőke Jézust jelképezi. A IX. század végén a képrombolók letűnnek a történelem színpadáról. A letörölt freskókra ismét figurális jeleneteket, portrékat festenek. A falfestmények színei szembeszökően halványabbak, mint a korábbiak. Ennek oka alighanem az, hogy amíg az érdes tufa nem szívja fel a festéket, a lecsiszolt fal pórusai elősegítik az abszorpciót. A legszebb freskók a Karanlik templomot ékesítik. Ez a sziklakápolna a XIII. században a szeldzsuk hódítás alatt készült. A szeldzsuk törökök teljes vallásszabadságot biztosítottak a legyőzött keresztényeknek. A kedvező légkörben az ábrázolások is meg- kapóan életteliek lettek, mintha az itáliai korareneszánsz stílusával tartanának rokonságot. Ugyanakkor a geometrikus díszítésű képszélek a kappadókiai szőnyegszövés mintáinak formakincsére utalnak. A századok folyamán a sziklaodúkat, szükséglakásként igénybe veszi a lakosság is. Mint végelát- 1 atatlan himlőhelyek feketéllenek a bejáratok a jfaházakon, némelyik egyenesen golyólyuggatott- ak tűnik. Az apró lyukak százai dúcként csaló- atják a madarakat. A madárguanóban pedig legfogannak az igénytelen növények, folyondá- ok, csenevész fák, és jelenlétükkel jótékonyan nyhitik a kép sivárságát. Kemal Atatürk elrendelte a sziklalakások kiürítését, azóta a vendéglátó- ipar költözött a legformásabbakba. A Göremei fennsík nem az egyetlen anatóliai helyszín, ahol Vulcanus ötletességét csodálhatjuk. Hatszáz kilométerre nyugatra, az egykori görög település: Hieropolisz környékén egy másik, látványában talán még szokatlanabb természeti tüneményt pillantunk meg. A törökök Pamukkálénak (Gyapotvárnak) nevezik e helyet, melyet madártávlatból valóban egy nagy kiterjedésű virágzó gyapotföldnek vélhetünk. A vulkanikus kőzetek alatt ugyanis mészben és gipszben gazdag források csörgedeznek, a meszes víz pedig valósággal bepanirozza a tufát, ahogy feltör a pórusokon. A pamukkálei teraszos hegyoldal a világ legnagyobb cseppkőképződményekkel borított területe. DÉVÉNYI RÓBERT ■ ■'*
