Múzsák - Múzeumi Magazin 1982 (Budapest, 1982)

1982 / 2. szám

Meg is találták a lejáratokat, szám szerint hatot, és csakhamar be is rendezkedtek a rejtőzködő, de biztonságos életre. A hat város közül máig kettőt tártak fel: Kaymak- lit és a szomszédságában Derinkuyut. Mindegyik többezer menekültnek nyújtott szállást. Derinkuyu barlangvárosa hat szinten terül el, minden emele­ten megtaláljuk a lakófülkéket és a közös helyisé­geket. A tágasabb üregek a templomok, tanács­kozótermek. Nem hiányoztak a konyhák, ételtáro­lók, szőlőtaposók sem; a legalsó szinten még egy v, temető is helyet kapott. Az utcák, pontosabban a közlekedő folyosók meglehetősen alacsonyak, csak hétrétgörnyedve járhatunk bennük, hosszuk meghaladja a harminc kilométert. A szellőztető aknákat mesterien álcázták a felszínen, ezért az ellenség egyetlen egyszer sem tudott rajtuk ütni. Igaz, ha rábukkantak volna a függőleges járatok­ra, akkor sem juthattak volna be a városba. Min­den szinten egy irdatlan malomkő reteszelte el a bejáratot, amely oldalról mint egy telefonérme gördült a helyére, ha betolakodótól kellett tar­tani. A vakond-élet azonban elszigetelte az ókereszté­nyeket, s a hittérítés akadályává vált. Ezért amint az arab fenyegetés csillapult, Szent Bazil kolos­torokat telepitett a felszínre, de ekkor is kihasz­nálta a tufa nyújtotta védelmi lehetőségeket. A barát-lakásokat, sziklatemplomokat a nehezen megközelíthető, égnek magasodó tufa-szirtekbe vájták, szintén többszintes elrendezésben. A föld­szinti üregek szolgáltak a háziállatok: juhok, kecs­kék átteleltetésére, míg az emeletekről nyíltak a lakófülkék, a közös helyiségek és a templomok bejáratai. A VII. századtól a XIII. századig csak­nem száz ilyen sziklakolostor népesíti be a Göre- mei fennsíkot. A templomok belső tere szolgaian utánozza a bizánci felszíni építészet formajegyeit. A termek kereszt- vagy hosszhajókba rendeződnek, mennyezetük kupolát imitál, a sziklalábak össze­préselt oszlopcsarnokok benyomását keltik. A sziklatemplomok belsejét - olykor külsejét is - gazdagon díszítették freskókkal. A színek — a különleges szárazságnak köszönhetően — eredeti élénkségükben pompáznak. Az ábrázolások követ­hetővé teszik a korai középkor festészetének stí­lusváltozásait. A Barbara templom faláról még a szentek merev, minden részletében kanonizált portréja néz le ránk. Egyes feltevések szerint a fa­lon látható vésetek, állatkarcolatok még a bronz­kori ember kezenyomát őrzik. A Vili. századi kép­romboló mozgalmak elől itt, Bizánc keleti határ­szélén sem volt menekvés. A Jézust és a szenteket ábrázoló freskók java részét lekaparták, vagy a fejeket vörös festékkel átmázolták. (A képrombo­lók puritanizmusa találkozott az iszláméval, az A Jézus születése freskó a Karanlik templomban A Háiom királyok freskó a Karanlik templomban A Karanlik templom bejárata

Next

/
Oldalképek
Tartalom