Múzsák - Múzeumi Magazin 1982 (Budapest, 1982)

1982 / 2. szám

Barlang-lakások, ürgüp

A költői hasonlat, amely bizonyos geológiai képződményeket a Természet alkotásaiként emleget, olykor meglepően találónak tűnik. Szinte hihetetlen, hogy e csodálatra méltó „műveket" vak erők hozták létre, olyannyira magukon viselik egy bizarr képzeletű, pazarlóan ötletgazdag művész „keze- nyomát”. Kappadókiában is, ahogy egy belsőanatóliai társasát utasai Aksaray-nál letérnek az E 5-ös transzeurázsiai sztrádáról, lenyűgöző látvánnyal találkoznak. Mint egy irdatlan kiterjedésű szoborkert műtárgyai, ezrével állnak egymás mellett a ... hogy mik is valójában, ezt nem könnyű meghatározni. A természet nem vonzódik a naturalista ábrázolásmódhoz, ezért egyesek hatalmas gombákat, mások fallikus bálványokat, megint mások megkövült őskori állatokat, kalapos gigászokat, piramisokat vagy égre mutató ujjakat fedeznek fel e körvonalakban. A helybéliek tündérlábaknak keresztelték el őket; ezek szerint sokkal kevésbé légies és kecses lényeknek tartják a tündéreket, mint az európai mesék.

E monumentális szabadtéri tárlat megformálandó anyagát az Ergyes Dagi vulkán szállította a helyszínre. Ez a csaknem négyezer méterre magasodó hegyóriás rendkívüli aktivitást fejtett ki a geológiai előidökben. A vulkanikus pernye a mai Kayseritől (Caesaria) Nevsehirig mintegy 150 km átmérőjű körben borította el a vidéket. A hamutakaró vastagsága helyenként meghaladja a többszáz métert. A tufapalást alatt a kőzetek szilárdsága igen változatos. így a szél és a viz több évszázados eróziós tevékenysége hol kisebb, hol nagyobb ellenállásra talált. A keményebb képződményekről eltávolította, mintegy lefaragta a puhábbakat, és így jöttek létre a változatosabbnál változatosabb alakzatok.

Ez a sajátságos geológiai folyamat nemcsak a földfelszínt vette munkába. A viz hatalmas föld

alatti barlangrendszereket vájt a tufába, amelyek a történelem folyamán gyakran szolgáltak üldözöttek rejtekhelyéül. A tudósok állítják, hogy a római korban ezek a titkos alagutak, amelyek különösen Göreme környékét hálózták be, már ismertek voltak. De igazi jelentőségre az arab terjeszkedés kapcsán tettek szert. A VII. századig Kappadókia a bizánci kelet-római birodalom tartománya (thémája) volt. Legalábbis névlegesen. Valójában a peremvidék afféle senki földje, amelyet védelmezni Bizáncnak sem ereje, sem pénze nem volt. Ezért amikor 634-ben az arab hódítók betörtek Anatóliába, az itt élő keresztények teljesen kiszolgáltatottakká váltak. Szent Bazil, Caesaria pátriárkája összegyűjtötte hiveit, és felkerekedvén nyugatra indultak. Vándorlásuk során megpillantották a már említett sziklamezőt, és úgy vélték, egy föld alatti város kéménykürtöit látják.

1