Múzsák - Múzeumi Magazin 1982 (Budapest, 1982)
1982 / 4. szám
ÍRÓJA fórumon. Kettőjük baráti együttműködésének több dokumentumát ismerjük. Együtt vettek részt az Írók Gazdasági Egyesülete 1932-es balatoni íróhetén. A statárium, illetve Sallai Imre és Fürst Sándor bíróság elé állítása ellen tiltakozó röplap József Attila-példányát Nagy Lajos másodiknak írta alá. A három közös fénykép mellett a dedikáció vall batudományi Szemle szerkesztőivel: Vámbéry Rusztemmel és Varró Istvánnal. Itt közölték a három alföldi városról írt szociográfiai művét, szatirikus és publicisztikai írásait, melyek közül például a Magyar író 1929-ben című cikke kordokumentum értékű. E folyóirat radikális polgárai nem idegenkedtek sem a szociáldemokrata, sem a kommunista mozgalom képviselőivel való együttműködéstől. Példa erre a Halálbüntetés Ellenes Szövetségben a statárium ellen, valamint a Sallai és Fürst életéért folyó küzdelemben végzett közös munkájuk. Az illegális Kommunisták Magyar- országi Pártja tagjai által szerkesztett folyóiratokban szintén otthon volt Nagy Lajos. A 100%-ban maró V került. Kivétel volt a Magyar Tanács- köztársaság időszaka, amikor a Borsszem Jankó című lap szerkesztőjévé nevezték ki. Nem véletlen, hogy a Grün-iroda és más hivatalok rabszolgatisztviselőinek életéről oly eleven és leleplező novellákat tudott írni. Az ellenforradalmi korszakban még kilátástalanabb lett a helyzete. A politikai rendőrség kommunistaként tartotta számon. A róla szóló 1934-es jelentés egész „bűnlajstro- mot” állított össze: „első novellája a Népszavában jelent meg”, a Nyugat főmunkatársa, az Együtt főszerkesztője, továbbá a 100% munkatársa, a Társadalmi Szemlével összekapcsolt „forradalmi írók csoportjának tagja”, továbbá a Forrásban megjelent kritikai ismertetésében „Marx, Lenin, Sztálin stb. szerepel". Fő bűnéül azt rótták fel, hogy „a Népszavában megjelenő gunyoros középhíreket ő szokta írni. Bolseviki világnézetének számtalan példáját adta. Tagja a Forradalmi Irodalom Nemzetközi Szövetségének . ..” 1934 nyarán Nagy Lajos két hónapot töltött Moszkvában, a Szovjet írók Szövetsége vendégeként, az író- szövetség kongresszusán. Ekkor foglalkozott az ellenforradalmi hatalom szorításából való menekülés gondolatával: „Annyi elintézettnek látszik, hogy jövőre ketten kijöhetünk ... (a Szovjetunióba). Itt lehetünk 6-8 hétig. A végleges ittmaradást majd akkor próbáljuk meg” — írta Szegedi Borisnak, későbbi feleségének. A terv végrehajtására azonban nem került sor. A Népszava szerkesztői, illetve a szociáldemokrata kultúrpolitika irányítói pályája indulásától helyet adtak Nagy Lajosnak. Egy 1909-ben keltezett levelében például arról írt, hogy a szervezés alatt álló Munkás Színház felkérte darabok írására. 1930-ban pedig a szociáldemokrata értelmiségiek Jau- rés-munkaközössége alakuló ülésén ő tartotta az első felolvasást. E szervezet munkájába bekapcsolta József Attilát is, aki Irodalom és szocializmus című tanulmányát ismertette e rátságukról: „Nagy Lajosnak barátsággal, mert ha tiltakozna is ellene, együtt haladunk, és egymás civódá- sai nélkül az ember fejlődéséhez szükséges állapotokat elérni nem tudnák: fogadjon el vagy tagadjon meg: Ö az enyém és én az övé kell legyek. József Attila”. A liberális és radikális polgári folyóiratok szerkesztői szintén befogadták Nagy Lajost. A Nyugat első nemzedékének képviselőjeként tartjuk őt számon. Hogy kapcsolatuk nem volt ellentmondás nélküli, arról emlékiratában szól, felemlegetve azt, hogy Egy délután a Grün irodában című novelláját Osvát Ernő azzal a haragos megjegyzéssel adta vissza, hogy „Nem művészet a társadalom arcába köpködni”. Jobb volt a viszonya a Századunk TársadalomVízfestménye szülőfalujáról, Apostagról szatírákat közölt, köztük a Napirendet, benne a következő sort: „Gróf alszik. Kasznár lop. ökrök bőgnek. Béresek krumplit ebédelnek..." A Forrás című szépirodalmi folyóiratban a Razzia és a Január jelent meg kritikai és publicisztikai írásai mellett. A Társadalmi Szemlében a sajtóviszonyokról írt cikket. A kialakult alkotói és személyes kapcsolatok nyomán kapott bizalmat s meghívást a szovjet írók első kongresszusára. A felszabadult országban ezért vezetett útja a Magyar Kommunista Pártba, mely lapja, a Szabad Nép munkatársai közé fogadta. A nép állama pedig 1948-ban az elsők között nyújtotta át neki a Kossuth-díjat alkotó munkája elismeréseként. M. PÁSZTOR JÓZSEF 31
