Múzsák - Múzeumi Magazin 1982 (Budapest, 1982)
1982 / 4. szám
radványa volt. Számos újabb kori házban ugyanezen a helyen pénzt, üveg bort, tojást falaztak be az épület alapjaiba. Feltételezhető tehát, hogy az újkori parasztszoba szent sarkában elhelyezett vallási jelentésű tárgyak, valamint a hozzájuk kapcsolódó kultikus szokások bizonyos nem keresztény hagyományok helyébe léptek. A kultikus tér, a szent sarok nincs közvetlen kapcsolatban az asztal oda- helyezésével. A tér kultikus jellege már akkor is megvolt, amikor a parasztszobában még kevesebb bútor állt, és étkezés céljára az ide-oda helyezhető evőszék szolgált. Az építkezés és lakásberendezés területén számos archaikus vonást megőrző Palócföldön és Moldvában például ma is vannak olyan szobák, ahol ugyan nincs sarokasztal, a sarok előkelő és kultikus jellege mégis egyértelmű. Ezt mutatja, hogy az asztal nélküli szoba sarkába a padra ládát, szőtteseket, párnákat helyeznek. Másutt ezek tetejére aratás után egy kéve búzát állítanak, amit őszig ott őriznek. A sarokban a pad felett sok helyütt üveges szekrény van, ami a házioltár, a háziszentély szerepét tölti be. Itt áll a Jézus szíve vagy a Mária-szobor, amely előtt szombati napokon gyertyát égetnek. Néha a gazdaasszony menyasz- szonyi koszorúja is ide kerül. Gyakran itt helyezik el az apróbb használati tárgyak tartására szolgáló falitékát. A sarok jelentőségét kiemelik a szentképek, a feszület, a Mária-ház, valamint a különböző díszes fogasok és a rájuk akasztott cserépedények. Református községekben Ádám és Éva ábrázolása mellett világi tárgyú nyomatokat: Tündér Szép Ilonát, Árgirus királyfit, lovas katonát találunk. A múlt század második felében elterjedő politikai nyomatokat ugyancsak itt akasztották fel. A „könyves téka" polcain tartották a bibliát, a zsoltároskönyvet, a kalendáriumokat és vásári ponyvákat, s többnyire itt őrizték a gyógyszereket és a pálinkásüveget is. Református vidéken a szentképek színességét pótolta az óntálakkal, fajansztányérokkal és bokályokkal megrakott tálasfogas, amely a padok fölött húzódott. Általában itt kaptak helyet a családi fényképek is, bár van olyan vidék, ahol úgy tartották, ez a szokás ellentmond a szent sarok kultikus jellegének, és a szoba falán másutt vagy a falitükör mellett helyezték el őket. A szent sarok kultikus jellegét szemléletesen fejezik ki a hozzá kapcsolódó különféle szokások és hiedelmek. Györffy István egy helyütt arról ír, hogy Mezőkövesden élt egy híres tudós asszony, Kis Kati néni, akinek az asztal sarkában a sarokpadon olyan viaszbabája volt, mint egy „eleven kép". E nélkül nem tudott volna gyógyítani. Ha evett, minden ételből egy kanállal vetett az asztal alá a babának, s ebéd után nyoma sem volt az ételnek. A kölesdi magyaroknál a sarokasztal „szenthelynek” számított. Az erre terített karácsonyi abroszt egész éven át megszenteltnek, varázserejűnek tartották: így például ezzel terítették le a nyavalyatörős beteget, Göcsejben a karácsonyi abroszból vetettek. Karácsonykor az asztal alá kis köteg szalmát vagy szénát helyeztek, s éjjel azon is alszik valaki. A Nyitra vidéki magyaroknál a karácsonyi vacsora valóságos dramatikus szertartás, amely ugyancsak a sarokasztalnál zajlik. Az asztalt Göcsejben és a palócoknál oltárnak tekintették. Az Alsó-Őrségben például égiháborúkor az asztal alá bújtak, mert a hiedelem szerint oda nem csapott a villám. A palócoknál az asztal fölé helyezik az aratókoszorút és a cérnára fűzött gyónócédulákat. Az asztalnál nem volt szabad semmiféle munkát végezni. Evés után mindent leszedtek róla, csak a kenyér maradt az asztallapon vagy a két pad összeszögellésé- ben. Ha a moldvai magyar asszony ünnepek előtt kenyeret sütött, akkor a sarokba helyezte őket úgy, hogy a kenyerek a sarokpadnak a bejárattal szemközti szárnyára kerüljenek. A belépő idegennek illett megdicsérni a háziasszony munkáját. A szent sarokban elhelyezett pad és asztal nemcsak a kultikus cselekmények színhelye, hanem a különböző társadalmi hagyományoké is. A sarokasztal melletti ülésrend rávilágít a családfő szerepére, valamint a férfiak és a nők egymás közötti viszonyára is. Rendszerint a sarokpad szöglete számított a legfőbb helynek: itt ült a gazda, ide ültették az érdemesebb vendégeket. Körülötte helyezkedtek el a család munkabíró férfitagjai. A matyóknál a belső sarok egyik oldalán a nagyapa vagy dédapa ült, tőle balra a legidősebb fia, majd a szolga és a fiatalabb gazdák, fiúk helyezkedtek el. Jobbra is az egyik felnőtt fiú ült, majd a fiatal legények következtek. A leányok, gyermekek, de még a gazdaasszony sem ülhettek az asztalhoz, ők rendszerint külön ettek. Az asszonyokat csak kivételes esetben tisztelték meg azzal, hogy az asztal mellé ültették. így például Szatmárban, ha a házasodni Szent sarok feszülettel és tálassal, Párád Kapuvári szent sarok
