Múzsák - Múzeumi Magazin 1980 (Budapest, 1980)

1980 / 4. szám

Domborműves váza, i. e. XVI. sz.

Kultikus tárgy állatdíszítéssel, Bogazköy, i. e. XV. sz.

Kultikus bronzszarvas, Alacahölyük, i. e. 2200 k.

Hegyi istenség elefántcsont szobra, Bogazköy, i. e. XIV. sz. k.

A hettita sztori a történetírás krimi érdekességű rejtélyei közé tartozik. Megfoghatatlan, hogy a hatalmas civilizáció, amely delelőjén Egyiptommal, Asszír-Babilóniával vetekedett, miként tűnhetett el nyomtalanul a régészek szeme elől három teljes évezreden át. Századunk első évtizedéig a hettiták nevével nem találkozunk egyetlen történelemkönyvben sem, és csak a szaktudósok szűk rétege emlékszik, hogy némely egyiptomi papiruszon, valamint Mózes és a Királyok Könyvében

olvashatni nevüket a palesztinai városkirólyságok lakóinak tömkelegében.

A szenzációs meglepetéssel a kisázsiai török ásatások szolgáltak. Anatólia szinte egy képeskönyv egymáson heverő lapjaiként kínálja az emberi kultúra sorjázó fejezeteit az archeológusoknak. A múlt században az érdeklődés középpontjában a görög, a homéroszi világ, valamint a bibliai események helyszíneinek racionális azonosíthatósága állt. Ezért amikor 1839-ben Charles Texier a szokásos ásatási területektől távol, a Corum folyót övező hegyek között egy megapolis maradványaira bukkant, lakóinak kilétére még gyanakodni sem tudott. Évtizedeken át folytak a kiterjedt feltárások — melyek munkálataiban franciák, angolok, németek, csehek, törökök fogtak össze —, mire minden szempontból tisztázták, hogy Anatóliában az i. e. II. évezredben egységes, összefüggő hettita-birodalom állt fenn. Határait három tenger mosta (a Földközi, az Égéi és a Fekete), politikai