Múzsák - Múzeumi Magazin 1980 (Budapest, 1980)
1980 / 1. szám
A régi patikaedények egyrészt a gyógyszerek tárolására szolgáltak, másrészt tetszetős külsejükkel a patika szép berendezésének tartozékai voltak. Ez utóbbi erényük különösen a patika legdíszesebb részében, az officinában (üzlethelyiségben) elhelyezett edényeknél érvényesült. Anyaguk legtöbbször fa, ón, kerámia vagy üveg. Formaviláguk változatos, közös jegyük azonban, hogy az edények oldalán — többnyire díszes keretben, kartusban — a gyógyszer neve szerepel. A patikaedények gyakran sorozatban, azonos díszítéssel, egy-egy patika megrendelésére készültek. A korabeli írott dokumentumok, képi ábrázolások és fennmaradt tárgyi emlékek azt jelzik, hogy a XVI. század végétől a XVIII, század második feléig a magyar patikák edényzetének zömét a fa- és ónedények alkották. A nagyszebeni (előbb Császári Sashoz, később Magyar Királyhoz címzett) gyógyszertár 1580-ból fennmaradt adás-vételi leltára például az állványedények között 557 faedényt, 29 ónkannát, 62 óntengelyt, 7 velencei korsót és több hordót említ. 1644-ben a Lex Sanitaria Ferdi- nanda, Magyarországon is kötelezővé teszi a gyógyszertárak rendszeres vizsgálatát, amelyekről számos fennmaradt jegyzőkönyv és képi ábrázolás tanúskodik. Egy XVIII, századi rézkarc megörökíti a jelenetet, amint a városi fizikus (orvos) éppen a földhöz vagdossa a fa patikaedényeket, mert rossz gyógyszert talál bennük. A körmöcbányai városi gyógyszertár vizsgálati jegyzőkönyve (1791) részletesen felsorolja a különböző edénytípusokat, majd ez áll benne: „A gyógyszertartályok kemény fából vannak esztergályozva, s hogy jobban eltarthatok legyenek, belülről tiszta papirossal vannak bevonva .. A XVII—XV111. századból fennmaradt néhány olyan magyar patika (többségük ma patikamúzeum), melyben az eredeti bútorzattal együtt az egykorú edényzet is megtalálható. Ezek ékesszólóan tanúsítják a faedények kedvelt és elterjedt voltát, valamint azt, hogy ezek az edények az officina bútorzatával stílusban és jellegben összhangban álltak, s így jelentős dekoratív szerepet játszottak. A legkorábbi fennmaradt magyar patikaberendezés Vöröskő (ma Cerveny Kamen, Csehszlovákia) várában található. Pálffy Miklós alapította a XVII. század közepén, majd 1751-ben felújították. A későreneszánsz, illetve korabarokk stílusú festett bútorzathoz nagyszerűen illenek a hengeres testű, esztergályozott gyűrűkkel tagolt, vörös-zöld-sár- ga márványfestésű faedények, melyekre a feliratot hullámvonalú szalagkartusba festették. A kőszegi jezsuita patika 1744-ből való, pompás barokk bútorzatához tartozó faedényei közül 157 darab maradt meg. Ezeket később feketére festették, de a restaurálás során előtűnt eredeti halványzöld színük. Oldalukon ovális, aranyozott, barokk díszítményű kartus keretezte a feliratot. Ugyancsak barokk stílusú a székesfehérvári „Fekete Sas” jezsuita patika berendezése a XVIII, század közepéről. A fennmaradt 160 darab hengeres testű, cilinder formájú faedény — mivel azokat később átfestették — restaurálásra szorult. Eredeti színük zöld. A feliratokat díszes, arany-piros rocaille-motívumos kartusba festették. A pozsonyi Erzsébet apácák kórházának 1757-ben készült patikaberendezéséhez különlegesen szép, vörös-barna márványfestésű, henger alakú fatégelyek tartoznak. Érdekességük, hogy az edények oldalán lévő, ovális koszorú-kartusba nem a gyógyszerek nevét, hanem szentek képét festették. Igen gazdag a XIX. század emlékanyaga. Kiemelkedően szépek a Magyar Királyhoz címzett egri gyógyszertár hosszúkás henger alakú, fekete lakkfestésű, arany színű címerpajzs kartussal díszített, empire stílusú faedényei. Az egységesen fennmaradt patikaberendezésekhez tartozó edényeken kívül igen gazdag a szórvány emlékanyag. Ezt a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum gyűjti és őrzi. Az ilyen edények meghatározása számos nehézségbe ütközik. Legtöbbször nem ismeretes, hpgy melyik patikából valók. Műhely- vagy mesterjegy, készítési évszám nem fordul elő rajtuk. A legtöbb nehézséget a későbbi átfestések okozzák. A fa patikaedények döntő kor- és stílusmeghatározó jegye, legfőbb díszítménye a gyógyszer nevének helyet adó, annak keretéül szolgáló kartus. Az edények leggyakrabban tölgy-, dió-, körte-, vadkörte-, cseresznye- vagy eperfából készültek. Előfordulnak még gyertyán-, szil-, jávor-, nyár- és hársfa edények. A megmunkálás módja szinte kizárólagosan az esztergá- lás. Az edények uralkodó formája a fedeles, hengeres test, ennek szabályos, vagy az edény szája felé kissé táguló (ritkábban szűkülő) sima vagy — különösen a barokk kortól — horony- és pálcatagokkal profitált változatai. A XVIII, században feltűnik, s az empire korszakban már gyakorivá lesz a talpas kehely forma. A fedelek megformálásában a sima, lapos hengerszelettől a gazdagon tagolt, magas, domború, fogógombos változatokig sokféle átmenet létezik. A faedények túlnyomó többsége festett. Leggyakoribb a zöld és a barna különböző árnyalata és a fekete. A barokk korban kedvelték a vöröses vagy zöld tónusú márványfestést, az empire korban a fényes fekete lakkfestést. A biedermeier kortól viszont a világosabb színek váltak divatossá. A XIX. század elején kezdett terjedni a lakkozott, natúr színben fényezett edénytípus, s a század végére vált uralkodóvá. A reneszánszban az átlósan vagy hullámvonalban elhelyezett szalag-kartus a leggyakoribb. A barokk korban a kartus pajzsformát nyer, melyet változatos motívumok öveznek. A XIX. század közepétől gyakori a díszítő motívum nélküli, sima pajzs alakú vagy négyszögletes kartus. A kartus középső részén lévő felirat esztétikai értékét a betűk változatos formája és színezése adja. A gyógyszer neve általában latinul szerepel, gyakoriak a különféle rövidítések, jelek, a gyakran alkimista eredetű kémiai szimbólumok. A gyógyszerészet fejlődésével a fa patikaedények használata egyre csökkent, az 1934-es 4. hivatalos Magyar Gyógyszerkönyv életbe lépése után pedig feleslegessé, sőt tiltottá vált. Hagyományőrzésből, dekoratív célzattal egy-egy polcsornyit patikánként megőriztek. Így menekült meg a pusztulástól számos szép, értékes faedény. SZLATKY MARIA EA PATIKA- EDÉNYEK 29
