Múzsák - Múzeumi Magazin 1979 (Budapest, 1979)
1979 / 1. szám
nyomán o kínai íió vált.; Eiterig ar it. segi ierte a csá 5Ws«ertartá ÖkKteásedé Még ma sem tudjuk bizonyosan, hogy mikor fedezték fel a teát, és mióta fogyasztják. Eredetével kapcsolatban csak legendák, mesék maradtak fenn. A legrégibb források Kínában bukkannak fel. Csin-nung kínai császár (i. e. 2737-2697) a teát betegségek ellen ajánlotta híveinek, ismerőseinek. Lao-ce, kínai bölcselő 2000 évvel később többször utalt tanításaiban a teára. Ezek szerint a teát Kínában legalább 5000 éve ismerik. Kari Linné, svéd természettudós az 1747-ben megjelent növényrendszertanában a tehát „Thea sinensis"-nek, kínai teának nevezi. A teát eleinte csak a kínai udvar fogyasztotta. Csing-usi-huang-ti kínai császár i. e. 221-ben kiadott rendelete egyes adók fizetését teába követelte. A teafogyasztós gyorsan terjedt Kin" ban. Az ivóvizek jelentős része iszapos, néhji tőzött és ihatatlan volt, amit a ti egészségessé, ízessé, illatossá tettek, felismerték az ital frissítő, fáradsMpt JBfhítő hatásáfckés megkedvelték finonţ^y^jjy^megze- tes izé^^^^’ tea ne tette, szári sok nyék celáng' hogy a donba. porcelán cs' lakosság, kereskedőin keltették tudták Almásji______ ______ matfj KassutK Lajos háziorvosa káSféróviteáról és csokoládéról írott könyvében megemhri, hogy Kien-long kínai császár ódát írt a teához és ezt minden, az udvarban használatba kerülő teáskannára ráfestették. Mások feljegyezték, hogy az angolok Kelet-Indiai Társasága, mely a Távol-Kelet kincseinek megszerzésére és hasznosítására alakult, 1676-ban elküldte megbízottját Cseng-csu kínai császárhoz, hogy tőle kínai selymet, teát és porcelánt vásároljon. A korabeli adatok szerint ebben az időben a kínai porcelán értéke meghaladta az aranyét. A tea sem volt éppen olcsó. Egy XVIII, század végi útleírás szerint a kínai fővárosban egy csésze teáért egy aranyat kellett fizetni. A tea rövidesen elindult hódító útjára. Először Ázsia más népei kedvelték meg. Japánba buddhista papok vitték magukkal a teaivás szokását.
