Múzsák - Múzeumi Magazin 1979 (Budapest, 1979)
1979 / 4. szám
TEREMTENI noklásra és a szónoklat meghallgatására alkalmas belsőség" (Fülep Lajos) eredeti hangulatát. Minden bizonnyal ennek a templomnak a sikere hozta számára a következő megbízásokat, a besztercebányai és a körmöcbányai evangélikus templomét. A kivitelezés során itt sem ragaszkodtak mindenben az építész elgondolásaihoz, az elkészült épület mégis tükrözi, miként formálódott Pollack egyéni stílusa. E korai műveket követően középületeken dolgozik (például a székes- fehérvári volt megyeházán), majd 1808 után egyre több városi lakóházat tervez. Sorra kapja a nagy, többszintes palotára szóló megbízásokat, amelyeknél, a kor szokása szerint, nem csupán tervező, hanem a kivitelezés irányítója is. Hírneve egyre nő, szakértelmét mind szélesebb körben kamatoztatja, így kap megbízást a nádortól az alcsuti kastély építésére. Négyzetes udvart közbezáró, kétszintes, a kerti homlokzat közepén négy ión oszlopos portikusszal ellátott, nagyszerű épület volt ez a húszas évek vége felé befejezett kastély. A téralakítás, és klasszicista formai elemek mesteri alkalmazása Pollack fejlődésének kiemelkedő állomását jelentették. Méltán tekinti Zádor Anna klasszicista építészetünk egyik legkiválóbb alkotásának: ,,Az alcsuti kastély esetében az új fogalmazás oly magas szinten valósult meg, amely nemcsak mesterünk, hanem az egész hazai klasszicizmus építészetében jelent mérföldkövet s egyúttal a Nemzeti Múzeum előzményének tekinthető". Éppen ezért pótolhatatlan veszteség, hogy a második világháborúban,, illetve azt követően teljesen megsemmisült. Ma is áll viszont Pollack legkiemelkedőbb vidéki középülete, a szekszárdi egykori megyeháza. A téglalap alaprajzú épülettömeg nyolcszögű udvart zár be. Minden oldalról nyitott telekre épült, így lehetőség nyílt a homlokzatok változatos tagolására. Főhomlokzatát a rizalit- szerűen előreugró hat dór oszlopos portikusz uralja, amelyet a homlokzat két végén félpillérekkel tagolt, hangsúlyos befejezések ellenpontoznak. A jobb oldali szárnyon a nagytermet szintén kiugró portikusz jelzi. A szekszárdi megyeháza Pollack érett művei közé tartozik. Ekkor, vagyis a harmincas években szinte kizárólag középületeket tervezett: a Vigadót, a Ludovíceumot és a Nemzeti Múzeumot. |v|indazokhoz az épületekhez viszonyítva, amelyeket Pollack korábban épített, a Nemzeti Múzeum sajátosan új feladat volt. Újszerűségét az adta, hogy ezt az épülettípust az addigi hagyományos művészetszemlélettel szakító, demokratikus szellem teremtette meg: az elzárt magángyűjtemények helyébe a mindenki számára hozzáférhető köz- gyűjtemények létrehozásának szándéka. Emellett fontos szerepe volt a nemzeti kultúra, a nemzeti öntudat élesztősében. Jelképesen tehát kifejezője volt annak a két alapvető törekvésnek, amely a reformkor, majd 1848 harcait meghatározta: a társadalmi átalakulás és a nemzeti függetlenség. Nem csodálkozhatunk, hogy a „legfelsőbb jóváhagyás” mindegyre késett a munkák megindításához, és a nagyszabású vállalkozáshoz semmiféle segítség sem érkezett Bécsből. Az épület külső képe nemesen arányos és ünnepélyes. Homlokzatán a nyolc korintoszi oszlop gazdag szobrászati díszítésű oromzatot tart, és ez a hangsúlyosan kiemelt középrész a belső legfontosabb tereinek felel meg. A homlokzati ünnepélyesség az előcsarnokban, az átvezető térben, majd a nagyszabású lépcsőházban folytatódik, és ezt elősegíti a fény hatásos kezelése is. Ha a külső klasszicizmusa kissé már korszerűtlen volt a megváltozott eszmék iránt lelkesedő korban, a belső térrendszer mindenfajta stílus- irányzattól függetlenül egy nagyszerű építész pompás alkotása. A 125 éve meghalt Pollack Mihály nemcsak az építészetnek, de a fiatal építészeknek is mestere volt. Tanítványai közül csak egyet említünk, Ybl Miklóst, aki a magyar építészetnek mesteréhez mérhető egyéniségévé vált egy emberöltővel később; folytatta és több szempontból kiteljesítette azt, amit mestere elkezdett. HAJNÓCZI GÁBOR 33
