Múzsák - Múzeumi Magazin 1978 (Budapest, 1978)
1978 / 1. szám
j&p.,;_________ MF V y0. W \ 4»*—-------------------------iy; n pffl AM ?. iJM ! * fciii - Jl iMmShi fcfct t A férfi termálfürdő az 1920-as években szonegy lakószoba volt, a földszinten vendéglő, tucatnyi kádfürdő, s a föld alatt öt kisebb és egy nagy közfürdő, amely egyszerre négyszáz embert is befogadott. Jól megy az üzlet Sagitséknak, egyes napokon 1200 vendéget is fogadnak. S terjed a fürdő híre is, a városban csodálatos gyógyulásokról beszélnek. Amikor — az építkezés miatt - elbontják a régi hóz tetőzetét, a padlástérben a gyógyultok által otthagyott onnyi mankót találtak, hogy azokat állítólag két kocsi vitte el. 1894-ben a Ferenc József híd építése miatt a fürdőben is bontások kezdődnek, rendezik a területet, amely ismét a város tulajdonába megy át. Mi legyen a Sárosfürdővel - a kérdés ettől kezdve úgyszólván le sem megy a napirendről. Abban mindenki megegyezett, hogy olyan szállót kell építeni, amelyben a gyógyulni vágyók magas színvonalú orvosi ellátást, a pihenni, szórakozni vágyók pedig kényelmet, kitűnő kiszolgálást kapnak. 1909-ben a költségelőirányzat még „mindössze" 4 millió korona. Aztán újabb és újabb elképzelések öltenek testet, s vesznek a semmibe a rajzasztalokon. Gondoltok például a Sárosfürdő és a Rudas hatalmas parkkal való összekapcsolására is. Sterk Izidor, Sebestyén Arthúr és Hegedűs Ármin építész 1909-ben már egy öt és negyedmilliós tervet mutat be. Am a területet ismét szabályozni kell, s ez újabb átdolgozást igényel, ekkor a költségeket már 5 millió 650 ezer koronára becsülik. Végre, 1911. áprilisában kiírják az építési főmunkákat. A munka nem kezdődik még el: a mindjobban bővülő kívánságlistát újabb és újabb módosított tervek követik: 1912-ben mór tíz és negyedmilliónál tartanak. Az építkezés ekkor végre megkezdődik. Eleinte döcögve indul a munka, 1913. tavasza azonban új lendületet hoz, ám 1914-ben, a világháború félig kész állapotokat talál. Bárczy István, a városépítő főpolgármester dédelgetett terve soha oly messze nem került a megvalósulástól, mint okkor. A kormány azonnal zárolta az építési és szerelési anyagokat, az árak hihetetlen mértékben emelkedtek. A külföldi cégek is megtagadták a szállításokat. Sok* viszontagság után 1918. szeptember 18-án a sajtó képviselői mégis beléphetnek az elkészült „tökéletes és pompázatos" épületbe. 14 Másnap a kormány képviselői jöttek vizitre, s egy hét múlva már fogadták az első vendégeket. Az újságírók a lelkesedés hangján számoltak be a látottakról. Az épület kétféle rendeltetését — szálló és gyógyfürdő — a két külön bejárat hangsúlyozza. A fürdő előcsarnokából a hajdani római ther- mák méreteire emlékeztető, színes üveggel fedett, karzatos, 11 méter széles és 64 méter hosszú központi fürdőcsarnokba lépünk. Középső része összeköttetésben van a szálló nagy halijával, s innen lehet kijutni egy régi kolostorudvarra emlékeztető árkádos díszudvarra is. Ez a télikert, a virágokat összetolható üvegtető védi. A félkörű, nyitott pá- zsitos udvaron van a zenekar fülkéje, az ivócsarnok kolonádja, s innen a kertből lehet a kolonód fölött épített teraszokra feljutni. A szálló hallja gazdagon faragott, pillérekkel díszített tölgyfaburkolatot kapott. Innen lehet eljutni az író- és olvasóterembe, a női szalonba, a zeneszobába, a tágas játékterembe, s a kisebb játékszobába. Ugyancsak a haliból nyílik a szálló nagy étkezőterme, amelynek diófaburkolata a mennyezetig ér, s mellette újabb kis terem, majd még egy, kisebb sarok-étterem, s végül a már- vónyos nagy étkezöterem, amelyhez a tágas, nyitott terasz csatlakozik. A szálloda mélyföldszintjén vendéglő, az első emeleten a hall fölött ünnepségek, hangversenyek rendezésére alkalmas terem. A négy emeleten 176 lakószobát rendeztek be. Legnagyobb részük előszobával készült, minden szobához terasz vagy erkély tartozik. A lakosztályok előszobából, szalonból és kíséröszobából állnak. A fürdőszoba berendezése egyedülálló: háromféle vizet: vízvezetéki, termál és szénsavas vizet szállítanak a csövek. Az épületben felhalmozott műkincsekről, a szobrokról, a díszkutakról, a márvány- és mozaikfelületekről, a freskókról, képekről, a nagyértékű bútorokról pontos listát összeállítani úgyszólván lehetetlen. 1919. április 6-án az épületet a Tanácsköztársaság vette birtokába, a fővárosi népbiztosság elrendelte a Gellértfürdő birtokbavételét is. „A szálloda nem luxus célokat szolgál, hanem a gyógyulást kereső proletárok otthona lesz” - mondta ki többek között a rendelet. A Tanácsköztársaság leverése után előbb a megszálló román csapatok parancsnoksága szállásolta be magát a Gellértbe, majd Horthy költözött az első emeleti lakosztályokba, míg a többi szintet a fővezérség tisztjei, törzstisztjei lakták. Horthy 1920. március elején átköltözik a várbeli palotába, s a szálloda ettől kezdve ismét rendeltetésének megfelelően működhet. A bevételek csak lassan emelkednek: 1921-ben 82 ezer pengő, 1922- ben 118 ezer pengő. Hogyan lehetne jövedelmezőbbé tenni a szállodát, ez volt akkoriban a fő kérdés. A márványétteremből és a sarokétteremből mozit, a télikertből és a parkból pedig uszodát kellene csinálni, mondták a tervezők. 1924- ben megkezdődtek az átépítések. Gyarapodott a szállodai szobák száma, s 1927-ben elkészült a fürdő, amelyben a Recknagel-féle hullámtörő berendezést alkalmazták. A kihasználatlan télikert helyén pedig 1933-ban Sebestyén Artúr műépítész tervei alapján légbuborékos pezsgőfürdő létesült. A felszabadulás utáni években a helyreállítás csak lépésről lépésre haladhatott, előfordult, hogy az előző napi bevételből vették meg a következő napra szükséges abroszokat, tányérokat, villákat. Az államosítás után tovább folyt a korszerűsítés. A Gellért legújabb kora 1972. november 8-án kezdődött. A pezsgő- és hullámfürdő e napon már nem nyitott ki. Megöregedett a bauxitbeton szerkezet, így a kezdetben átépítésnek induló munka nehezebb lett, mint 60 éve az új megépítése. Ám ezzel reméljük, a Gellért rövidesen ismét az lesz, ami volt: az ország legszebb, legjellegzetesebb szállodája. A pezsgőfürdő SZŰCS GÁBOR
