Múzsák - Múzeumi Magazin 1978 (Budapest, 1978)
1978 / 1. szám
Ok, lótüSZVílUq lQi\c$estáú i Ulánbátor szerencsés főváros: modernizálása nem jár együtt a múlt lerombolásának fájó kényszerével. Történelme ugyan nem nyúlik visz- sza messzi évszázadokra, de Urga néven már a XVII. század kereskedői is ismerték. Az utóbbi háromszáz évben nem volt más, mint egyetlen jurtatábor. Csak „fel kellett szedni a sátorfát", összegöngyölni a nemez takarókat, széttördelni a jurtakörletek kerítéseinek léceit - és máris szabadon nyújtózkodhattak a korszerű lakótelepek, az új sugárutak, a mértani szabályosságé levegős terek. Kíméletet csupán néhány, a századunk elején, szibériai mintára fából ácsolt, a hajdani mongol államvallással, a lámaizmussal kapcsolatos épület- komplexum érdemelt. Kettő közülük: a vallósfő egykori palotája, valamint a Csoj-dzsin lámakolostor, ma állandó kultúr- és vallástörténeti kiállítás, amely a kegytárgyakon kívül a mongol szépművészeteknek is kincsestára. A harmadik egy ma is működő lámakolostor. Talán némi magyarázatra szorul, hogy a műtárgyak és műkincsek sokasága miért éppen a vallási gócokban halmozódott fel. Mongólia a XX. század elején mandzsu megszállás alatt áll, nincs nemzeti oligarchiája, a feudális kiváltságok alapja a vallási hierarchia. A legfőbb úr a bogdo gegen, az Élő Buddha, akit az előd reinkarnációjaként hoznak gyermekkorában Ti- betből Urgába, hogy a dalai lámával és pancsen lámával egyetértésben kormányozza híveit. 1912-ben tovább nőtt a bogdo gegen hatalma. A függetlenség kikiáltása után Mongólia teokratikus állam lesz, a bogdo gegen egyház- és államfő egyszemélyben. Érinthetetlenségére jellemző, hogy amikor 1924-ben Szuhe Bator győzelemre viszi a szocialista forradalmat, alkotmányjogilag a bogdo gegen trónján marad, és csak 1928-ban bekövetkezett halála után kerül sor a Mongol Nép- köztársaság kikiáltására. Palotája, mely tíz évig készült, szemléletesen mutatja a világi és egyházi hatalom összefonódottságát. Az épületeket - mint minden lámaista templomkörletet - embermagasságú kerítés zárja el a külvilágtól, így szépsége csak belülről, az udvarokból csodálható. A belső teret hét imaház tölti ki, amely együttesen a Bölcsesség Kútfeje nevet viseli, és közvetlen a falnál helyezkedik el a világi hatalmat reprezentáló emeletes Téli Rezidencia, valamint a kínai stílusú örökkévalóság Kapuja. Az épületek elhelyezéséből ceremó- níális fontosságukra következtethetünk. Az arra érdemesek az örökkévalóság Kapuján belépve jutottak a főkapu elé. Tudniuk kellett, hogy a középső ajtó kizárólag a bodgo gegen számára van fenntartva, a miniszterek, papi méltóságok, tartományfőnökök és a testőrség csak az oldalszárnyakon közlekedhettek. Az impozáns faalkotmány világi jellegéről tanúskodnak az ajtó- és homlokzatfestmények is: az alakok a mongol mitológia és történelem legendás hőseit ábrázolják. A kapuzat azért érdemel figyelmet, mert minden ízében facsapolású. Annak idején még több ilyen remeklés volt Urgában, de mire a palota építése befejeződött, tisztázatlan okokból egytől-egyig porrá égtek. A főkaput magunk mögött hagyva érünk a Mahárádzsa templomhoz. A templom fogalma az európai számára talán téves képzeteket sugall. Apró faházacskák ezek, a lehető legegyszerűbb belső terekkel. Egy vagy két szoba a templom, ahová a tornácos előtérről lehet bejutni. Az épületek három udvart zárnak körül, amelyet sztupák - jelképes buddha kőoszlopok - mitologikus kőszobrok, vagy ereklyetartók népesítenek be. A tulajdonképpeni „keleti pompa” a tetőzetre koncentrálódik: gazdagon díszített tetőzetek ezek, az égtájakat jelentő vagy az ártó szellemeket távol tartó szobrocskák sokaságával. A következő öt templom sem istentiszteletek tartására szolgál, inkább a vallási kegytárgyak raktárának mondható. Érdekes a hangszertár. A zene fontos hangulatteremtő eszköz a lámaista ájtatosságban. A hural (istentisztelet) kezdetét jelzi furcsa búgó hangjával a labaj, ez az öklömnyi tengeri csiga. A fúvóshangszerek különben is vezérszerepet játszanak: a szaruból készült, nádsíp hangú bisgür, a valószínűt- lenül hosszú, ezért külön segédlettel cipelt brummogó réztrombita, a büré, a vijjogó, részben emberi sípcsontból formált ganlin. De az ütő- sök is nélkülözhetetlenek az egyházi zenében. A csengők és cintányérok számtalan alak- és hangváltozata részint kiemeli az imák fő részeit, másrészt elűzni hivatott a rossz szellemet. Igen kiterjedt a dobcsalád is. A hengerge, a nagydob szakadatlan kísérője a zsolozs- mázásnak. A dob favázának sárkánydíszei és a dobverő szörnyfejei iparművészeti remekek. A mongol kisplasztika, falikárpit és miniatűr festészet a kínaival vetekszik. Az ábrázolási- és kivitelezési mód a legapróbb részletekig kanonizált. Az ülő Buddhát számtalan változatban látjuk, ám a legmini- ciózusabb eltérések is fontos eszmei mondandókra utalnak. Ilyen az egyik faliszőnyeg is, amelynek 250 kockájában ugyanennyi Buddhát helyezett el a művész, és mindegyik csak egyetlen finom részletben üt el a többitől. Naivitásukkal kötnek le azok a festmények, amelyek a fohászok útját ábrázolják a földtől az égig. Bármely meghatározóak is a vallási regulák, nem nyomhatják el néhány kivételes tehetség egyéniségét. Elsőnek Dzanabazar (1631-1724) említendő. Nem kisebb személyiségről van szó, mint az első bogdo ge- genről, akit Tűsét kán fiaként nyíl - vánítanok'' Élő Buddhának, és akit a legfőbb egyházi méltóság sem távolít el szenvedélyétől: ontja a pazar megfigyelésekről tanúskodó képeket, kisplasztikákat. Századunk művészei közül pedig Mardzan Sarav emelkedik ki, ha szabad így fogalmazni: németalföldi humorával. Ö egyébként nemcsak egyházi, hanem világi témájú képeket is festett, többek között Lenin portréját, harmonikusan ötvözve az ősi hagyományokat a realisztikus igényekkel. A hét templomból végül is kettő épült kifejezetten istentiszteletek céljára. Az egyik a Buddha Születésének Temploma nevet viseli, és annak idején nap mint nap hatvan szerzetes imádkozott itt a bogdo gegen hosszú és boldogságos életéért. Az imaterem legfőbb látványosságai a tigrisfarkak, amelyekkel a szerzetesek a körmeneteken elhessegették a bámészkodókat uruk közeléből, és az a hosszú fehér kötél, amelyet a bogdo gegen lelógatott az ablakából, ha az áldáskérőket nem óhajtotta ruhája érintésével kielégíteni. A legdíszesebb templomban a bogdo gegen maga végezte a szertartásokat. Az egyemeletes télipalota, a világi rezidencia valóságos lakberendezési és iparművészeti kiállítás. Az uralkodói pár személyes tárgyain kívül ide zsúfolódtak a diplomaták tisztelgő ajándékai is. Itt látható a bogdo gegen díszjurtája, amely 150 leopárd bőréből készült. A mongol honatyák összejövetelei a humort sem nélkülözték. Erre vall például, hogy a trónteremben, ahol a minisztertanácsokat tartották a székeket alkalmatos álltámaszokkal látták el, a bóbiskolni kívánók nagyobb kényelmére. Ugyanitt órási kumisz-köcsögök állnak a sarokban, melyeket fenékig kellett kiüríteniük a későn érkezőknek. A buddhizmus több mint két évezredes történelme folyamán több sarkalatos reformáción ment át. Az eredetileg tisztán erkölcs-bölcseleti, istent nem ismerő tan csak indiai államvallássá előlépve, az i. sz. I- II. században terjeszti el Buddha istenségének kultuszát, és majd csak Tibetben, a VII. században reformálják meg úgy, hogy a túlvilág, a hozzá kapcsolódó üdvözülési és elkárhozási képzetekkel helyet kapjon benne. Újabb négy évszázad elteltével a tantrista irányzat az okkultista mágikus ember-isten kapcsolatot juttatja érvényre, és ennek adja meg a XIV-XV. században a Sárgasapkás szekta hivalkodóan fényűző külsőségeit. A Csoj-dzsin lámakolostor ennek a nagyon is e világra való egyháznak központja 15
