Múzsák - Múzeumi Magazin 1978 (Budapest, 1978)
1978 / 1. szám
Kőkereszteket főként a német ajkú települések határában állítottak. Ezekhez magas talapzatot készítettek, amelyen felirat hirdeti az állíttató nevét, az állítás idejét és helyenként az okát is. A kereszt szárai többnyire csapolással illeszkednek az alapzatba és egymásba. A Krisztusalak fejét és a két kezet a kereszt vízszintes szárával, a testet és a lábakat pedig a függőleges szárral egy darabból faragták. A kőkereszteket is gyakran megfestették. Néhol csak a hangsúlyozni kívánt részeket — a korpuszon a szakállat, a hajat, a töviskoronát és az oldalsebet - festették barnára vagy pirosra. Legszebbek a festetlen faragások, amelyek megőrizték a kő eredeti árnyalatait. Elsősorban ezeken mutatkozik meg az alkotó mester művészi képessége, fantáziája, és ezeken lehet a legjobban megfigyelni a stílusok változását, terjedését is. A korpuszok faragásánál a fej mintázása okozta a legnagyobb nehézséget. A fej tartásának, az arckifejezésnek összhangba kellett kerülnie a kéz- és lábtartással, továbbá a test helyzetével. Ez az oka annak, hogy szinte ahány kökorpusz, any- nyiféle fejformával találkozunk a feszületeken. Gyakran stilizált a mellkas mintázása; némelyiken csak enyhén bemélyített árkok jelzik a bordákat, máshol o vízszintes bemélyedéseket függőlegesek is metszik, és így még elvontabbá, drámaibbá teszik az ábrázolást. A kőfeszületek méltóságot, nyugalmat sugároznak, tiszta formáik a román stílusjegyekre emlékeztetnek. Figyelmet érdemelnek a feszületeket ikonográfiailag kiegészítő ábrázolások is; Mária-szobrok, szentek, Pie- ták. A talapzatokon álló Mária- szobrok és _p talapzat elülső oldaFakorpusz, Dés környéke lába mélyített Pieta-óbrázolások létüket a hazánkban széles körben elterjedt Mária-kultusznak köszönhetik. A szentek ábrázolása sokszor nem felel meg a vallástörténeti hagyományoknak. Gyakran látható a kereszt talapzatán az illető hely védőszentjének szobra is. A kőfaragók sok-1 szór itt tesznek tanúságot mesterségbeli tudásukról, a kisebb méretekben is megnyilvánuló harmónia- és formaérzékükről. A lehajtott vagy fölfelé tekintő fej, az imádságra kulcsolt kéz, a szimmetrikus zártság, a ruharedők mesteri elrendezése, Krisztus testét a ruhájával csaknem teljesen beborító Mária megtört alakja jellemzi ezeket a miniatűr alkotásokat. Igényes plasztikai megformálásukkal, a feszületekhez illeszkedő stílusokkal és funkciójukkal szerves tartozékai az útmenti kereszteknek. , Valamikor oz útmenti és temetői feszületek o falusi nép életében jelentős szerepet játszottak. Erről tanúskodik a hozzájuk fűződő gazdag szokás- és hiedelemvilág. A feszületeket évente több alkalommal is fölkeresték: mindenszentekkor általában 'egyénileg, áldozócsütörtök hetében pedig hétfőn, kedden és szerdán, keresztjáró körmenettel. Az utóbbi három napot, melynek ünKökorpusz részlete. Pócsa neplése középkori hagyományban gyökerezik, keresztjáró napoknak nevezik. Néhol a búzaszentelés szertartását is a keresztek közelében végezték. Mindenszentek napján virágot, koszorút helyeztek el rajta, este gyertyát égettek, esetleg egykét pénzdarabot is tettek a kereszt talapzatára. A Mária-szobrokat ilyenkor szokták, fogadalomból, felöltöztetni. Búcsúk alkalmával ugyancsak csoportosan keresték föl a kereszteket és imádkoztak, énekeltek előttük. A szokrális és o babonás hiedelmek és szokások zavartalan egységbe olvadnak a feszületekhez fűződő hagyományokban. A szántóföldeken, utak mentén, útkereszteződéseknél emelt keresztek a néphit szerint a vihar, jég, férgek, madarak, tolvajok ellen őrzik a termést, megóvják a Kökereszt, Mádélalva bajtól a falut és az úton járót. A keresztek gonosz- és betegségtávol- tartók, gyógyítók, szépségvarázslók hírében álltak. Gyógyító hatást néhol csak a feszület egyes részeinek tulajdonítottak. Igyekeztek belőle akár csak egy parányit is szerezni. Más hiedelmek szerint a bajt át lehet hárítani a feszületre, s a beteg meggyógyul. A köhögös az útmenti keresztre kötözte a magán viselt kék szalagot, a nyavalyatörős pedig az ingét csavarta a temetői feszületre. A falu életének megváltozása miatt az útmenti feszületek- a népi vallásosság más, a szabadban elhelyezett emlékeivel: szobrokkal, képekkel, kápolnákkal együtt — rohamosan pusztulnak. A szántóföldek nagy arányú gépi művelése, a mind több építkezés, a települések terjeszkedése, de gyakran még a hozzá nem értő jószándék is tovább pusztítja, rongálja a még meglevő útmenti feszületeket. Népi művelődéstörténeti értékeink megmentése, megóvása mindig fontos tennivalónk. TÜSKÉS GABOR
