Múzsák - Múzeumi Magazin 1977 (Budapest, 1977)
1977 / 3. szám
1820-ig a múzeumok 231 támogatója közül csak 29 az arisztokrata. Főleg a köznemesség, a városi polgárság, az értelmiség gyarapította a gyűjteményt. Az országgyűlés — szűkmarkúan — a hadiadó minden forintja után csupán egy garast ajánlott fel a múzeumalapra. A pálos kolostorból egyébként a napóleoni háborúk miatt 1805- ben Temesvárra, majd amikor a francia hadak már Győrig jutottak, Nagyváradra menekítették a ritka értékeket. Közben Pesten a múzeumot ideiglenesen a régi központi egyetem épületébe költöztették. József nádor elkészíttette az önálló múzeumpalota első tervét, de ez csak terv maradt. A másodikra Hild József és Pollack Mihály külön-külön kapott megbízást. Pollack elképzelése volt a költségesebb, de művészibb. Mindkettőt elvetették. Az építkezést tovább halasztották. A huzavonánál fontosabb, hogy 1811. június 30-tól a gyűjteményeket, bár alkalmi épületben, de láthatta a nagyközönség. S három kötetben — természetesen Széchényi költségén - megjelent az érmek katalógusa. A nádor 1813-ban a Grassalkovich ajándékozta „rossz”, Hatvani utcai telket házhelyekre bontva 94 670 forintért értékesítette. Megvásárolta a leendő múzeum helyét: Batthyány Antal herceg városkapukon kívüli, 31 ezer négyzetméteres majorságát, Pest polgárainak káposztáskertjei, tehenészetei szomszédságában. A vételár százezer forint készpénz és jelentős összegű kamat. Az e telken már meglevő házak adtak helyet a táraknak közel két évtizedig. Az 1832—36-os országgyűlés „a nemzeti művelődés díszére" elfogadta a 36. törvénycikkelyt. Félmillió forintot ajánlott fel a múzeum telkén új épület felállítására úgy, hogy e „sommá” ne az adózó népet terhelje, hanem „egyedül a nemesi rendre fog felosztatni és attól lesz beszedendő”. A pesti múzeum a XIX. század első felében a Habsburg-birodalom legnagyobb építészeti vállalkozása. Tervezésére a nádor Pollack Mihály „városi polgári építészt” kérte fel. A szerződést 1836. december 28-án írták alá. A múzeumi fundamentum ásásához 1837. június 22-én kezdtek hozzá. Az új palotában 1846. március 19-én — a nádor névnapján — nyílt az első műtárlat. Az érdeklődők láthatták a Pyrker- képtár festményeit. Pyrker László egri érsek ajándéka 190 remekmű, olasz és holland mesterek: Bellini, Giorgione, Veronese és mások munkái. 1846. augusztus 11-én pedig itt rendezte Kossuth Lajos a harmadik Országos Iparműkiállítást. Tizenkét teremben és az udvarokon 516 gyártó mutatta be készítményeit. Az építkezés ütemét a Duna 1838. évi árvize akadályozta. Elhordta, rongálta a tárolt építési anyagot. „A Nemzeti Múzeum külseje felépítésének ünnepélyes méltóságával, monumentális nyugalmával, zárt tömbjével, finom változatosságával, arányainak jóleső ritmusával kiemelkedik a kor európai építészetéből. — Zádor Anna művészet- történész értékelését idézve — Remekmű, a XIX. század első fele hazai törekvéseinek legjavát testesítette meg.” Amikor a XIX. század második felében megkérdezték Theofil Hanzent, a bécsi parlament építészét, hogyan lehetne az akkor már szűknek bizonyult épületen változtatni, így felelt: „Csak egyet lehet tenni: márvánnyal burkolni, hogy el ne pusztuljon.” A múzeumépület külsőleg ma is az eredeti. Belseje a padlástérből alakított emeletszinttel - Lechner Jenő tervezte 1926-ban — nagyobbodott. A Magyar Nemzeti Múzeum díszei közül az oromcsoportot: Pannónia, a Tudomány és a Művészet allegóriáival Pollack Mihály elgondolása, Schaller müncheni szobrász terv-vázlata, Raffaello Monti milánói szobrász modellje alapján a bécsi Förster-cég öntödéjében készítették. A lépcsőház mennyezetén és oldalfalain Than Mór és Lotz Károly dekorációi. A mennyezeten a Képzelet, a Tudomány, a Költészet alakjai. Az oldalfalakon frízszerűen körülfutó jelenetsorból Lotz az ősmondai, Than a történelmi részt készítette. A berendezésnél kezdetben elsőbbséget kapott a könyvtár. Az Érem- és Régiségtár vitrinjeit ócska konyhaszekrényből alakították ki. A fegyvereket zöldre mázolt lécekre helyezték. Az edényritkaságok gyalulatlan deszkapolcokra kerültek. S 1852-ben is, amikor már régen tető alatt volt az épület, még mindig 80 ezer pengő forint hiányzott a belső berendezésre, 32 ezer forint a kőemlékek elhelyezéséhez szükséges árkádsor építésére, s vagy 30 ezer forint az egyéb munkálatokra. Időközben a gyűjtemények gyarapodtak. Széchényi Ferenc 1820-ban további 9200 kötetet és hatezer metszetet adományozott. Fia, Széchényi Lajos pedig tízezer forintos alapítványt tett a Hun- garica gyűjtemény gazdagítására. A Természetiek Tórába — a jelenlegi Természettudományi Múzeum elődje — jutott Széchényi felesége, Festetics Julianna ásványgyűjteménye. S a múzeumba került Révay Ferenc kincstárából 43 érték is. József nádor a Nemzeti Gyűjteményes Tárháznak megvásárolta Jankovich Miklós, az Akadémia tiszteletbeli tagja gyűjteményeit. 1847 júliusában már a múzeum egész épülete körül lebontották az állványokat. Az eseményt a Pesti Hírlap hasábjain Kossuth ünnepi cikke köszöntötte, dicsérve „a várost a Rá kos-mezejétől fogva uraló nagyszerű alkotást és annak tervezőjét". 1848. március 15-én, a forradalom napján és a következő hónapokban a magyar szabadságharc sok-sok eseménye a Nemzeti Múzeum előtti téren és a Nemzeti Múzeum épületében zajlott. A múzeum munkatársai tevékenyen közreműködtek a nemzetőrség szervezésében. Buda ostromakor az osztrák Hentzi generális 1849. május 23-án — a múzeumot is lövette. A bomba szerencsére a homlokzat előtt robbant fel. Budavár bevétele után, 1849. május 27-én a győzedelmes honvédséget a múzeum első emeleti rotundájában a pesti polgárság lakomán látta vendégül. 1849. július 11-én a múzeum udvaráról indultak az utolsó magyar népfelkelők Aradra. Haynau csapatai 1849. július 19-én szállták meg a múzeumot. Az önkényuralom hivatalnokai adókkal terhelték, értékeit Bécsbe akarták vinni. Megszűnt az állami támogatás. A múzeum vezetői adományokból igyekeztek előteremteni a költségeket. A mai Múzeumkert telepítésére országos akció kezdődött. A kertet Petz Ármin, az Orczy-kert főkertésze tervezte. Az első fát 1851 őszén ültették. A helytartótanács a kert javára — két évi kérelmezés után — engedélyezte: a díszteremben hangversenyeket rendezhetnek. A jelentős összegű bevételt eredményező „zenélye- ket" Erkel Ferenc vezényelte. 1858. április 11-én pedig a múzeumi koncerten dirigálta esztergomi miséje bemutatóját Liszt Ferenc. A kertben 1860. május 19-én állították fel az első szobrot, a Berzsenyi-emlékművet. A nemzet és az uralkodóház 1867-ben kiegyezett, így a múzeum vezetői ismét költségvetésből gazdálkodhattak. Bebútorozhatták a könyvtári szobákat, a kiállítási helyiségeket. Az épület gőzfűtést kapott. A Magyar Nemzeti Múzeum munkatársainak első nemzetközi sikere, hogy az 1867. évi párizsi világkiállításon bemutatott archeológiái tárgyak rendezéséért kiérdemelték az ezüstérmet, a tudós világ elismerését. A következő esztendőkben a magyar muzeologia nagyjai, köztük Römer Flóris, Herman Ottó, Xantus János és több jeles tudós munkája adott rangot a Nemzeti Gyűjteményes Tárháznak. A fejlődés azt is jelentette, hogy a Nemzeti Múzeum már nem volt az egyetlen, minden műértéket összegyűjtő intézmény, önálló Szépművészeti Múzeum, Iparművészeti Múzeum, Természet- tudományi Múzeum, Néprajzi Múzeum alakult, épült. A Széchényi Könyvtár is elvált az anyaintézettől. A múzeum épülete a második világháború idején hetvenöt bombatalálatot kapott. Az első légitámadás 1944. szeptember 9-én érte. A hivatásos és önkéntes tűzoltók lokalizálták a lángokat. A középkori ritkaságok gyűjteményét megmentették. A Régészeti Tár nemesfém darabjait ládákba csomagolták, és elfalazták a pincében. A szovjet hadsereg 1945. január 17-én ért a Nemzeti Múzeumhoz. Februárban már a törmelék és a szemét eltakarítása folyt. Az első hozzávetőleges leltár szerint az értékek túlnyomó része megmaradt. 1946 májusában már kiállítás is nyílt. A múzeum munkatársai az 1949-ben elfogadott múzeumi törvény szellemében dolgoznak azóta is: „a Nemzeti Múzeum feladata a hazai föld és a magyar nép történetének kutatása, s az eredmények közkinccsé tétele . . .". LÁSZLÓ MIKLÓS
