Múzsák - Múzeumi Magazin 1977 (Budapest, 1977)

1977 / 1. szám

vacsorához indulni. S a szerény, ka- tedrálisok falán archaikus mosolyú szentek között elhelyezett napórák eme monumentális ősei sorában híres még a Plinius által is leírt 25,5 méter magas obeíiszk, amely a Szent Péter tér középpontjában áll és Caligula hozatta Rómába He- liopoliszból 39-ben időszámításunk után. Heliopolisszal többször is találkozunk a napórák történetében. III. Thutmosis Itt állította fel az ún. Kleopátra tűjét (ugyancsak gnomon típusú árnyékvetőt), amely szerepet kapott a napszakok, napfordulók, évszakok meghatározásában.

A pontosabb mérés érdekében a régi Egyiptomban is már hegyesre készítették a gnomon céljára használt obeliszkeket és csúcsára sokszor bronzból készült hegyet erősítettek. Az árnyékmag és a félárnyék határának bizonytalan észlelését akarták ezzel kiküszöbölni. A görögök új formát adtak a csúcs kiképzésének. A hegyben végződő oszlop tetejére még egy fémkarikát is erősítettek (úgynevezett napszemet), amély fényes foltot vetített az árnyék közepébe, esetleg a napóra „számlapjára". A gnomon „zsebóra változata" is ismert volt mind Egyiptomban, mind Indiában. III. Thutmosis is használta másfél ezer évvel időszámításunk előtt. Ebből a korból származó napórákat Párizs és Berlin múzeumaiban is őriznek. A hordozható gnomon egy nyolcszögletű faragott bot (hasáb) volt, amelynek minden lapja tetején kicsi lyukat fúrtak. A lapokon rovátkáit skála volt látható. Ha tudni akarta az utazó vagy vándorló az időt, pici pálcikát dugott a boton

fúrt lyukba, függőlegesen fellógatta a szerkezetet és megnézte, hogy a vízszintes állású pálcika a függőleges bot egyik lapján hová veti árnyékát.

A nyolc oldal mindegyike az év más-más szakaszában volt alkalmas arra, hogy skáláján az árnyékhosz- ból az idő leolvasható legyen. Hiszen télen és nyáron a nap azonos órájában más és más hosszúságú árnyék vetődik a botra;

„Rövidebb, rövidebb lesz a napnak útja / és hosszúkat alszik rá midőn megfutja."

Az árnyék hosszának és irányának éves változását természetesen a hatalmas obeliszk-gnomonok működésénél is figyelembe kellett venni. Sőt, a gnomont nemcsak az évszakhoz, de a földrajzi helyhez is „kaNapóra Ausztriából (XVII. sz.)

A Strasbourg! Katedrális egyik napórája

librálm” kellett, ha a valódi időt kívánták árnyékából leolvasni. Ugyancsak III. Thutmosis idejéből valók az első ismert lépcsőnapórák is. A hatalmas, kőből épült színpadszerű, több tíz négyzetméter területű építmény sík tetejére két áldalról, lehetett lépcsőn feljutni. A két lépcső tájolása a kelő és a nyugvó nap irányába esett. A két lépcső mindegyike mellett függőleges fal állt. Az építmény tetején, pontosan közepén, árnyékot vető tömzsi főtömb. A felkelő nap a keleti lépcső mellett álló függőleges fal árnyékát a lépcsőre vezette. A

délelőtti, egyre magasabbra hágó nap fénye először a legfelső, majd fdkozatosan az alsóbb lépcsőket világította meg. így lett délidő, amikor az egész lépcsősor ragyogott a fényben, a függőleges oszlop árnyéka pedig eltűnt. A tömzsi kőtömb zsugorodó árnyéka ugyancsak a múló időt jelezte. A deleiéről nyugatnak induló nap délutánra a nyugati lépcsőn játszotta el fény árnyék színjátékát, természetesen fordítva. Az éppen leáldozó nap az utálsó, legmagasabb lépcsőre is árnyékot vetett.

És amint egyre nagyobb és fontosabb szerepet játszott az idő mérése az ember életében, úgy terjedtek el a napórák is, most már nemcsak a fényes Egyiptomban, a ragyogó Hellaszban, de az oly sokszor felhőktől és esőktől szürke Nyu- gat-Európában is.

Talán a másfajta építkezés, a másfajta táj, a másképpen gondolkodó ember mind együtt alakította az új és új formákat. A hatalmas obeliszkeket felváltották a tömör román és karcsú gát katedrálisak falán megjelenő napórák, melyeken az árnyékvető maga is sokszor egy kőalak vagy egy előremutató kéz volt; az idő közelebb került a középkori emberhez. A változatossá váló formák a henger, gömb, poliéder és gyűrű napórák alatt, fölött vagy éppen számlapjaik kövébe vésve megjelentek a középkori, európai ember meditáló, transzcendens nosztalgiákkal teli lelkének, gondolatvilágának sokszor komor bölcsességei.

„Ezen órák egyike lesz utolsó órád" „Minden óra közelebb hozza számodra a halált"

„Az utolsó órád rejtve marad"

A formák és bölcs mondások változatos sokasága mellett a típusok száma is gyarapszik. A napóra „számlapjának" állása szerint elterjednek a horizontális napórák, amelyek számlapjának síkja vízszintes és ebből áll ki az égi tengellyel párhuzamos árnyékvető pálca. A nyugat-kelet irányú függőleges síkú napórák, a „Dél-órák”, amelyek számlapja délre néz, az „est-órák” nyugatra néző kő-arccal, egyre többen és többen kötötték az embert az időhöz, s az időt a múló élethez.

Ma vasgyárak, nitrogénművek, kokszüzemek ontják a modern élet torok ma ró melléktermékeit a városok levegőjébe, a katedrálisok kövei, szobraik arca és a napórák

9