Múzsák - Múzeumi Magazin 1977 (Budapest, 1977)
1977 / 1. szám
A hollókői templom várból a csapórácsos főkapu, a kör alakú kapuerőd és az öregtorony hegyes falcsonkja áll még. Ennyi maradt a neves erősségből, melyet Mátyás korában Giovanni Dalmata, traui szobrász épített át reneszánsz stílusúvá, hogy Báthory Miklós váci püspök pompázhasson benne. Csővárból két toronyszegény, a fekete andezit- sziklára telepített Szandavárból egy sarkos fal- maradvány, Buják erős várából a keleti rondella ágyúrésekkel tűzdelt körfala áll még. A Dobogó-tető hosszú gerincvonulatának északi lávatakaróját ékesíti a legépebben megmaradt, legfestőibb cserháti vár. Hollókő. A hajdani várak vidékét megülő palóc falvak mindmáig valóságos kincsesbányái a népdal- gyűjtőknek, a legősibb magyar dallamok innen kerültek elő, a nógrádi hegyek közül. A halmokat kerülgető, hullámosán lejtő-emelkedő balassagyarmati országút be sokszor látta a megyei székváros felé kocsikázó Mikszáthot, amikor hazafelé igyekezett a fiatal megyei esküdt. Főnökének, későbbi apósának, Mauks Mátyás főbírónak möhorai udvarháza kedves nyári tanyája volţ az írónak, a kert védettnek nyilvánított óriási gesztenyefája alatt sokat anekdotázgatott, s itt születtek meg a lelkében a Jó palócok felejthetetlen figurái, litt írta a Lohinai fű c. beszélyét. A Mohorával szomszédos Csesztvén Madách lábnyomát kereshetjük. Itt is egy öreg fa vezet nyomra. Az egykori Madách-kúria előkertjének terebélyes harsa alatt töprengett az emberiség sorsán, jövőjén a csetvei földesúr, e hársak alatti malomkőasztalon kezdte írni Az ember tragédiáját. Nógrád két halhatatlan írófiának emléktárgyait a balassagyarmati Palóc Múzeum gyűjtötte egybe, nagy gonddal és szeretettel. A múzeum udvairán álló kürtös-kemencés faház, a XIX. század elejéről való berendezésével, híven tükrözi a nógrádi parasztotthonok hajdani belső világát. Balassagyarmatnál leérünk a Nógrád-medence aljára, melyen az Ipoly kanyarog végig. Két partjának nyerszöld rétjein apró falucskák sorakoznak egymás tőszomszédságában. Köztük az egyik — a kicsiny Ipolytarnóc — világraszóló földtani és őslénytani leleteket őriz. Olyan természeti emlékeket, melyekből rekonstruálni lehet a sokmillió évvel ezelőtti életet. Hogy valamikor az ős Földközi-tenger hullámzott e táj fölött, annak kézzelfogható tárgyi bizonyítéka az a több ezer cápafog, amely a tarnóci vízmosások kagylókat, csigákat, korallokat rejtő homokjából előkerült. Hogy 20-25 millió évvel ezelőtt trópusi növényzet burjánzott a mai Ipoly- völgyében, azt babérfák, cédrusok, liliomfák és pálmák megkövült levelei, virágai és szármaradványai bizonyítják, melyeket úgy fedett be és őrzött meg mindmáig a váratlanul aláhullott vulkáni hamu, hogy a leveleken a legfinomabb erezet is épen maradt. A vulkáni fedőréteg alól napvilágra került megkövesedett hamokpadakba mélyedve, a trópusi növényekkel azonos korú ősállatok — masztodonok, orrszarvúak, gazellák, elefántok, krokodrlusok és gázlómadarak - lábnyomai, sőt egész csapásai maradtak fenn. Az ösvilági élet ilyen összefoglaló képe egyedülálló természeti ritkaság: az ipolytarnóci kövület-lelőhely páratlan^ értékű, felbecsülhetetlen tudományos jelentőségű őslénytani emléktelep. Valószínűleg a Karancs vulkáni kitörései terítették be törmelékükkel a vidéket, s konzerválták számunkra a tropikus flóra különleges maradványait. A Karancs 728 méter magas andezit kupolája ma is uralkodik a Cserhát hegy- és dombvilága fölött. Mögötte fekszik el a kis Salgótarjáni medence, páratlan formabeli szépségű bazalthegyekkel körülvéve. A nógrádi vulkánosság erőteljes lávaömlései süveg alakú hegyeket és hatalmas kiterjedésű lávatartókat hoztak létre. Salgótarjántól keletre vonul hosszan az ország legnagyobb bazaltfennsíkja, a Medves, körülötte pedig, mint őrtornyok sorakoznak a magános bazaltkúpok, szép és szabályos formájú Somlyó, Pécskő, Nagykő, Szilváskő, és Salgó. A táj legmerészebb bazaltkúpja a Salgó. A cukorsüveg alakú hegycsúcs tömzsi bazaltoszlopai fölött a tatárjárás korában emelt vár romjai omladoznak. Az öregtorony maradványa 625 méter magasan áll, szédülve kapaszkodott fel rá 1845 tavaszán Petőfi. „Talán nem volt Magyarországon vár, mely oly közel szomszédja lett volna a csillagoknak, mint Salgó" - írja útijegyzeteiben. „Sokáig ültem romjának legfelső csúcsán; tekintetem mérföldeken, lelkem századokon túl barangolt." A költőt elbűvölte a hegytetőről feltáruló körkép és a romfalakból áradó történelem: ott fogamzott meg benne Salgó című elbeszélő költeményének meséje: „Fölmentem a hegy sziklatetejére, / S letelepedtem a romok fölött. / Verőfényes nap volt. Tekintetem, / Nem lelve gátot, mérföldekre szállt, / Mint börtönéből megszökött madár, / S vígan köszöntő a kék messzeséget..." A Cserhátot keletről határoló Zagyva völgyén túl, a Mátra lábánál és völgyeiben is palócok élnek. A Palócföld megszakítós nélkül nyúlik át a Cserhátból a Mátrába. A Zagyva és a Tárná völgyében sorakozó községek majd mindegyike palóc település. A mátrai palócok hímző, szövő és faragóművészete éppoly jeles, mint CserPALÓCFÖLD A hollókői vár hát-beli testvéreiké: táncuk, népzenéjük ugyanolyan ősi. Kodály tiszta szépségű kórusműve, a „Mátrai képek”, legrégibb népi dallamaink gazdag áradásával kísér végig a barátságos arculatú hegyvidéken. Az erdős-ligetes táj kedves képei, az elomlóban levő várromok halványuló mondái, az erdei emberek csendes beszélgetései, a palóc lányok és legények lakodalmi kedve, mind benne vannak ebben a karénekben. Egyre halljuk, ahogy átlépünk a Mátrába, s tovább vándorlónk a Kékes boltozatos kettős kupolája felé ... ANTALFFY GYULA 5
