Múzsák - Múzeumi Magazin 1977 (Budapest, 1977)
1977 / 1. szám
get főleg Angliából és Franciaországból importálták. A századfordulón Németországban 26, Ausztriában 20 üzemben foglalkoztattak kerékpárgyártással. A múlt század végén a golyóscsapágy, a szabadonfutó a kontrafék, a fúvott gumi alkalmazásával és a vékony falú acélcső felhasználásával megjelentek a ma is használatos, trapézvázas kerékpárok. Ezek gyorsan elterjedtek. A sorozatgyártás eredményeként a normál kerékpárok ára Nyugat-Európában 1895- től az 1910-es évek elejéig csaknem az egytizedére csökkent és így e járművek a szegényebb emberek számára is elérhetőkké váltak, a kereslet gyorsan nőtt irántuk. Bár a fogaskerék- és láncáttételű kerékpárok használhatóságukat, egyszerűségüket bebizonyították, a technikusok másfajta megoldásokkal is kísérleteztek. A kilencvenes évek közepén több kísérletet tettek a lánchajtás kiiktatására. A hátsó kerék tengelyére például lengőkarokat szereltek a hajtás megkönnyítése és a sebesség növelése céljából. A kerékpárláncot és a láncke- rekéket kardántengellyel is megkísérelték helyettesíteni. Egy grázi gyár 1898-ban berendezkedett a kardántengelyes kerékpárok gyártó- * sóra, típusa azonban a merevsége miatt — s azért, mert nehezebb volt hajtani a láncos kivitelűeknél -, nem terjedt el. Ráadásul drágább is volt a normál kerékpárnál. Az 1920-as években mindkét megoldás újból kísértésbe hozta a technikusokat, ismét szerkesztettek ilyen meghajtású kerékpárokat, rövid kísérleti idő után azonban beszüntették a gyártást. Nemcsak a hajtószerkezet átalakításával próbálkoztak. Az első kerék, illetve a jármű jobb rugózása érdekében századunk elején a villákat ,,C"-alakúra formálták, a megnövekedett törésveszély miatt azonban az ilyen villát csak nemesített acélból készíthették, s ez nagyon megdrágította a gyártást, drága gépekre pedig nem volt igény. így hát a múlt század végére kialakult szerkezetű, lóncáttételű, trapézvázas kerékpár terjedt el legszélesebb körben és legnépszerűbb napjainkban is — ami a normál kerékpárokat illeti. A versenycélokra készült gépek lánc- átdobás vagy bolygóműves sebességváltóikkal, különleges acélból gyártott könnyű vázszerkezeteikkel külön kategóriát jelentenek. Mostanában új formát hozott a kis kerekű, összehajtható, illetve szétszedhető camping kerékpár. Ennek ősét ismerték már a múlt század végén is. Johann Puch 1896-ban szabadalmaztatta összehajtható, trapézvázas kerékpárját, kellő érdeklődés azonban nem mutatkozott iránta. A húszas években úgy reklámozták, hogy az összehajtható kerékpár jól elfér a szűk munkáslakásokban, a Kísérlet kardántengellyel konstrukció azonban csak rövid pá- lyát futott be. A mai camping kerékpárokat megjelenésük idején úgy hirdették, hogy a személyautó csomagtartójában is elfér, autós kirándulás alkalmával, vagy az úticéltól távolabbi parkolás esetén nagyon hasznos. Ezeket az egyszerű, könnyen kezelhető járműveket, amelyek régebben csaknem kizárólag a munkába járás eszközei voltak, az elmúlt évek növekvő autóforgalma leszorította a főutakról. Ennek a folyamatnak vagyunk tanúi Magyarországon is. A fővárosi munkáskerületekben néhány évtizeddel ezelőtt, különösen műszakváltós idején szinte ellepték az utakat ezek a fürge járművek. Napjainkban már csak elvétve látni kerékpáron munkába igyekvőket. Vidéken, főleg a mezőgazdaságban dolgozók körében még tartja magát a bicikli, de itt is egyre többen ,,ülnek át a mopedra. A kerékpár azonban, mivel vizsgához nem kötött közlekedési eszköz, a vezetése gyorsan elsajátítható, műszaki érzéket nem kíván — ezek mind olyan tényezők, amelyek népszerűségét, elterjedtségét hosszú időre szavatolják. A távol-keleti országokban ma még a kerékpár a legelterjedtebb közlekedési eszköz. Mind a fővárosokban, mind a kisebb városokban — sík vidéken — a két- és háromkerekű emberhajtotta járművek áradata jellemzi a közutak forgalmát. Kísérlet a c-olakú villávol Személy- és árufuvarozásra egyaránt használják őket. A kerékpározás történetében külön fejezetet érdemel a Benelux államok népeinek bicikli-szeretete. Mindennapi látvány, amint a háziasszonyok, bevásárló kosárral a csomagtartón, az autók között cikáznak, olykor gyorsabban haladva a félelmetes ellenfélnél, a gépjárműnél.* A versenykerékpárok nem hasonlíthatók a közhasznú gépekhez. Egy- egy ilyen gép ára vetekszik egy középkategóriájú személygépkocsiéval. Kevés készül belőlük, hazánkban alig néhány ilyen fut. Csak kiemelkedő eredményt elért versenyzők ülhetnek a nyergükbe. A verseny-kerékpározás széles körben elterjedt sportág, nagy világversenyeket rendeznek, amelyeket milfiók kísérnek figyelemmel, s az országúti- és pályaversenyek helyet kaptak az olimpián is. A motorizáció fejlődésével egyre csökken a kerékpár „fuvareszköz" szerepe és előtérbe kerül a szórakozást, az egészséges testmozgást szolgáló funkciója, ez további nagy jövőt jósol neki. BÁLINT SÁNDOR Összehajtható kerékpár 39
