Múzsák - Múzeumi Magazin 1977 (Budapest, 1977)

1977 / 4. szám

Fel, fell sok sama, vig leány I Ki a szabadba mindahány.

A férfi-rajt ruházni és madártól óvni a vetést.

Elő gerely, kelevéz!

Kiürül ma a ház, valamennyi juhász ma ordast ejteni tér, ha merész. (S. T. Coleridge: Vadászdal)

Az immár húsz-harmincezer éves, első fönnmaradt képzőművészeti alkotások témája az elejtendő vadállat. A jégkorszaki ember szénnel, kővel, később festékkel rajzolta barlangjának falára azokat az állatokat, melyektől önmagát és családját meg kellett védenie, és amelyek húsából a közösség táplálkozott. A csontból, prémből, bőrből szerszámokat és használati tárgyakat készített. A vadászatot mágikus szertartás előzte meg, ennek volt eszköze a barlangrajz és festmény. Az ábrázolt vadat „ejtették el” először, mint erre a képeken látható, az ősember kezdetleges fegyverétől származó sérülések is utalnak. Ha az előre eljátszott vadászat sikertelennek bizonyult — a fegyver nem találta ei az állatot, vagy kicsorbult —, feltehetően nem indultak el a

1. Római mozaik

2. A Pollingi táblák mestere

3. Indiai mester: Vadászhéja

4. E. Delacroix: Oroszlánvadászat

5. Perzsa mester, XIV. sz.

42