Múzsák - Múzeumi Magazin 1977 (Budapest, 1977)
1977 / 4. szám
Bankók és bankok A pásztornépek legelterjedtebb csereeszköze a marha volt, a tengerparti népeké a kagyló, másoké a bőr, a prém, a hal, a balta, a kakaóbab és még sok efféle. A fémek később váltak a pénz anyagává. Az ókori Spártában a vaspşnz, Kínában és az ókori Rómában a rézpénz terjedt el, az uralkodó mégis az arany volt. Az érme alakú arany a forgalomban gyorsan kopott, vesztett törvényes súlyából, értékéből, s így már nem tölthette be szerepét. Újraverésük, cseréjük túlságosan költséges volt, ezért szükségessé váltak a pénzhelyettesítők. így lett a belső érték nélküli papír — a nem teljes értékű pénz — az arany helyettesítője. A papírpénzt az állam bocsátja ki, forgalma csak az országon belül kötelező. A papírpénz ekkor még megkülönböztethető a bankjegytől. A bankjegy kialakulása a pénz fizetőeszköz-funkciójához kapcsolódik. Az áruk ellenértékét a kereskedők letétbe helyezték, hogy a nagyobb összeg, illetve a nemesfém szállításával járó veszélyeket elkerüljék. A pénzkereskedők elismervényt adtak ügyfeleiknek az összeg átvételéről. Kezdetben ezek az elismervények egyszerű letéti nyugták voltak. Amikor a pénzkereskedők a megőrzött összeget saját kereskedelmi és hitelműveleteik céljaira kezdték felhasználni, az elismervények már a váltók feladatát töltötték be. A XII. —XIV. században Velencében és Genovában hiteltársulatok alakultak. A XVII. században már bankintézetek létesültek Amsterdam és Hamburg központtal. Később a bankjegyek kiadása speciális jegykibocsátó bankok feladata lett. Az állam a jegybankok útján hozza forgalomba a papírpénzeket is, így egyre jobban összefonódik a papírpénz és a bankjegy szerepe. A Habsburg birodalomban és Magyarországon a folytonos háborúk, s a gazdaság elmaradottsága miatt a pénzügyek is állandóan ziláltak voltak. Különösen sok pénzt emésztettek fel a török háborúk. Ez 1703- ban arra késztette az uralkodót, I. Lipótot, hogy velencei mintára, hozzájáruljon egy állami bank felállításához. A bank neve Banco del Giro, székhelye Bécs. A szorongató pénzhiány I. József alatt sem enyhült, ezért 1706-ban az államtól független városi bankot létesítettek Wiener Stadt Banco néven. Ez később magába olvasztotta a Giro bankot is. III. Károly halála után, Mária Terézia trónra kerülésével ismét meginA -<x a ?>- V V -V V- x>4? A > o 9 <> 9 <> <> C V A A if'X ' «> .Cetit aÍ?:*«- «o* . *»•» - »írU*-*«. - *<•» *'♦..•. *»■>’,*»* M>w i" «*£&» (».» ><*£<•», * »/* fii* ft«»»« **gt**ţ>HMM »tr», ■a'«* V* kv»* sttvtiui** kn**. « <> 9 O a/ II. céo ‘f /s.r y <; o', .a <n •ari/sv'i *7lp<r<rf*pP ötven güldenes, 1784 dúlt a háborúskodás. A városi bankot be kellett zárni, mert a pénzüket visszakövetelők ostrom alá vették az épületet. Az üres államkincstáron már az államkölcsönök sem segítettek. Nem. maradt más hátra, mint a papírpénz kibocsátása. A hétéves háború költségeire hivatkozva az 1762. január 15-i pátens bejelenti 12 millió pénzjegy kibocsátását. Az első „pénzpótló" forgalomba hozatala nagyon jól sikerült. Ezeket 34 Huszonöt güldenes, magyar címerrel, 1800 a pénzjegyeket a magánforgalomban ekkor még nem volt kötelező elfogadni. Föliratuk a következő volt: „Wiener-Stadt-Banco-Zettel, amely a magyar, cseh és osztrák örökös tartományok összes contribu- tios kamarai és bankpénztárainál adóik felében, a másik felének ércpénzben való kiegészítésével elfo- gadtatik, egyúttal meg van engedve, hogy ilyen bankjegyek 5%-ot kamatozó bankkötelezvény pótlása nélkül, de 200 forinton felül elfogadhatók.” Az első kibocsátás címletei: 5, 10, 25, 50 és 100 gul- denesek, azaz forintosok. A kibocsátások sűrűn követték egymást. 1801-től pedig elrendelték a magánforgalomban is kötelező elfogadásukat, így teljesen kialakult a papírpénz-jelleg. Az első bankócédulákon gyakran találkozunk a „formulare” felirattal. Ezek az úgynevezett mintapéldányok. 1853-ig az államhivataloknak előzetesen megküldték a kibocsátandó jegyek durva papírra nyomott példányait, s ezek segítségével ismertették meg a közönséget az új jegyekkel. 1805 őszén Napóleon seregei megtámadták Bécset, s ez után 1811- ben került sor az első nagy leértékelésre. Az addig kibocsátott jegyeket beváltó-utalványokra cserélték át, de ez csak az átváltandó jegyek egyötödét érintette. A békekötés után a pénzügyek rendezését az 1816-ban alapított Osztrák Nemzeti Bank kezdte meg. A pénzeken — kivéve az 1800-ban kibocsátott magyar címeres 25 forintos „fekete bankót" — 1848-ig semmiféle magyar vonatkozás nem volt, hazánkban is a bécsi bankócédulákat használták. 1848. április 11-én, amikor Kossuth Lajos pénzügyminiszter lett, az állampénztár üres volt. Első lépésként 5%-os kincstári kamatos utalványokat hozott forgalomba. Az utalványokért bármilyen nemesfémet elfogadtak. Ej*!» pMuyngy minden magyar allaüaiuu e* iua|M!tuUuakbnii Nzáz ezA»t forint try min t, kérőm kmamt egy forintra »simítva, elfogadtatik, ’* telj« «xrrtMi érték«* a' kosáiinminy alt»! bmtonit fatik K«d«-Pe*t» *ept«mÍM*r 1-én |#i$. /****,,. Száz forintos Kossuth-bankó
