Múzsák - Múzeumi Magazin 1977 (Budapest, 1977)
1977 / 4. szám
7)00000 FÖGpO.ADÓSSÁGÁNAK RÉSZE. A TÖRVÉNY HATÁROZATAIHOZ KÉPEST MINDENKI ALTAI. VALAMINT MINDEN KÖZ PÉNZTÁRNÁL FIZETEŞ- KÉPTEUES NÉVÉRTÉKBEN ELFOGADANDÓ. BUDAPEST. 1022.ÉVI AUGUSZTUS HŐ 15-ÉN. PéWZÖÖVMWISTt». a ÚUttUCGYtK UTÍNUSA A TÖRVÉNY SZERINT BÜNTETTCTIK. Hatkrajcáros Almássy-bankó A közadakozásból befolyt összeggel, valamint a Magyar Kereskedelmi Bank hitelével megjelentek az első magyar papírpénzek és bankjegyek. Az első Kossuth-bankó az 1848. augusztus 6-án forgalomba hozott kétforintos volt. Ezt követték szeptembertől az öt-, tíz- és százforintos jegyek, valamint az egyforintos. A fémből készült aprópénz olyany- nyira eltűnt a forgalomból, hogy ez már a napi életet bénította. Ezért Kossuth az 1849. január 9-i debreceni országgyűlésen engedélyt kért — és kapott — 15 és 30 krajcáros kincstári utalványok nyomására. Addig pedig a nép a bankók darabolásával enyhített az aprópénz hiányán. 1849. március 1-én Windischgraetz Tízforintos, 1880 lefoglalta a Kereskedelmi Bank ércfedezetét. A magyar államjegyeket érvénytelenítette, s ígéretet tett az egy- és kétforintosok osztrák bankjegyre történő becserélésére. Az államjegyeket nem váltották be, így még sokan ma is őriznek családi ereklyeként ilyen bankókat. A szabadságharc leverését jóval megelőzve, már 1849. márciusában, Ferenc József rendeletet adott ki az „osztrák ármádia" eltartására: Magyarország jövedelmeire szóló utalványok hozassanak forgalomba. Ezeket, aláírójuk után, Almássy- bankóknak nevezték. A kiegyezés Huszonötezer koronás, 1922 után a magyar állam első hitelművelete, az 50 év alatt törlesztendő, 5%-os vasúti kölcsön felvétele volt. A hazai pénzügyek nehéz időszaka egybeesett az 1873-as gazdasági válsággal. A bankjegyek egyik oldala magyar, a másik oldala német szöveggel jelent meg. Az első ilyen bankjegy az 1880. május 1-i kelettel kibocsátott tízforintos volt. 1892-ben új valutatörvény lépett életbe, amely a korona-rendszer elnevezést kapta. Alapja az úgynevezett sánta valuta, az életbe léptetett aranyfedezet és aranyérmek mellett ugyanis a régi ezüst forintosokat is forgalomban hagyta. A pénzjegyeket továbbra is a közös jegykibocsátó bank hozta forgalomba, de előállításuk kizárólag Bécs- ben történt. A Monarchia széthullásakor nem rendelkeztünk olyan feltételekkel, amelyekkel a hazai pénzforgalmat biztosíthattuk volna. Az első világháború okozta gazdasági nehézségek miatt új bankjegyek hazai előállítására nem volt mód. A Károlyikormány átkérte ugyan Bécsből a bankjegyek kliséit, de csak a 25 és 200 koronás előlapi nyomatait küldték meg. Ezekkel az előlapokkal nyomatta 1919-ben a Tanácsköztársaság a papírpénzeit. így születtek az üres hátlapé úgynevezett „fehér pénzek”. További papírpénz kibocsátással a Tanács-kormány a Postatakarékpénztárt bízta meg. A versailles-i békekötés után a volt monarchia országaiban az egységes papírpénzeket lebélyegzéssel különböztették meg. A felülbélyegzett koronásokat át kellett cserélni új jegyekre. Korányi Frigyes pénzügyminiszter a svájci Orell—Füssli céggel kötött megállapodást új államjegyek nyomására, amelyeket aztán a Magyar Királyi Jegyintézet hozott forgalomba. A huszas évek elején inflációs hullám söpört végig Európán, amely nem kímélte Magyarországot sem. Az infláció kezdetén az államjegyek mérete a címletek emelkedésével párhuzamosan nőtt. De a számok emelkedését a papír nem sokáig követhette, így is zsebkendő nagyságú pénzek kerültek forgalomba. A 25 000 koronás például 21,4 cm x 14,5 cm-es volt. Az inflációs korona legmagasabb címlete az egymilliós volt. Az óriási méretű pénzek ellentétével is találkozunk ez időben. Az első világháború alatt és után ismét eltűnt a fémpénz a forgalomból, s a helyette kibocsátott, úgyJAPÁN-KÁVÉHÁZ BudtpMt, VI., Andréxy-iit. Szükségpénz nevezett hadifémből — horganyból - készült aprópénz kevésnek bizonyult. Szokássá vált, hogy kereskedő, patikus, újságárus és pincér névvel ellátott papírszeletet nyomjon visszajáró aprópénz helyett a vásárló kezébe. Ez a szükségpénz- féle ígéret volt arra, hogy aláírója majd valódira váltja be. Az infláció azonban mindenkit feloldott ígérete alól. A Királyi Jegyintézet megszűnése után jött létre a Magyar Nemzeti Bank. Az önálló, jegybanki feladatok ellátására alapított Nemzeti Bank 1926-ban új pénzt bocsátott ki: a pengőt. A hamisítások elkerülése végett a pengő bankjegyeket többször cserélték. Kezdetben az új valuta szilárd volt, 1938-tól azonban a háborús gazdálkodós következtében megkezdődött a „kúszó” infláció. A pengő „rohanó” elértéktelenedése az 1945. május 9-én kibocsátott új 100 pengőssel kezdődött. Ez a bankjegy a világ legnagyobb inflációjának első pénzjegye volt. A rohamos pénzjegyromlás nyomán a kormány a bankjegy- dézsmához folyamodott: 1945. december 19-én elrendelte az 1000 Adópengő-adójegy, 1946 10 000 és 100 000 pengős bankjegyek lebélyegzését. A megjelölésre szolgáló bélyegek ára, a névérték háromszorosa volt. Ez azonban csak átmenetileg segített. 1946. január 1- ével szükségessé vált az adópengőnek, mint számolási egységnek bevezetése. Május végéig, mint „elméleti pénz”, júniustól már, mint gyakorlati fizetőeszköz, megjelent az adópengő-adójegy. Az utolsó forgalomba került pénzjegy a 100 millió B. pengős volt. A B. billiót jelentett, de elértük a százmilliószor billiót, a száztrilliót is. Ez 1946. július ‘ T2-én került kibocsátásra. Az infláció vége egyben a pengőrendszer bukását is jelentette: 1946. augusztus 1-én megszületett új, stabil pénzünk — a forint. B. NÁNÁSI ÉVA 35
