Múzsák - Múzeumi Magazin 1977 (Budapest, 1977)

1977 / 1. szám

latú áldozati füst, mert füstölőszerül borostyánt is használtak a templomokban. Alkalmazták a borostyánt az ókori orvoslásban is, mint amulettet mandula és torokgyulladás, láz, fülfájás, gyomorfájás ellen. A római höl­gyék izzadás éllen hűsítő és illatosító borostyán­golyót tartottak kezükben. A borostyánt az ókorban a Keleti-tenger mellé­kéről előbb tengeri, később szárazföldi úton szállították. Az osztrák Alpok keleti nyúlványai mellett a magyar Dunántúl nyugati szegélyén fekvő út az úgynevezett Borostyán út már a leg­régibb időktől kezdve közvetítette a kereskedel­met Itália és a Balti-tenger partvidéke között. Ebben az időben a nagyrészt ellenséges népek között vezető útvonalat a rómaiak kis erődökkel tűzdelték tele. Az utak mellett vendégfogadók, lávái tó-ál lom ások működtek. Ennek a hatalmas útvonalnak feltárt szakaszát ma is megtaláljuk Szombathelyen. A topográfiai adottság az, mely Savariát — a mai Szombat­hely-a balbár északot a klasszikus déllel ősidők óta összekötő főútvonal, a Borostyánkő út, nagy jelentőségű állomásává, a Keleti-tengeri és itáliai cserekereskedelem egyik csomópontjává tette. Mit készítettek a római kőmetszők és ékszeré­szek a csodálatos anyagból? A magyar múzeu­mok gazdag tárházai a borostyánkőből faragott szobrocskáknak, dobozkáknak, tűknek és gyűrűk­nek. Ez utóbbiak egyrészt olyan szűkreszabot- tak, másrészt annyira vastagok, hogy még egy gyermekujjra is alig lehetne őket felhúzni. Azt kell gondolnunk, ezeket sohasem viselték gyű­rűként. Vagy nyakba akasztva, amulettként hord­ták, vagy halotti ajándékul sírba helyezték. A gyűrűket előszeretettel díszítették női mellképek­kel — amelyeken mindig hangsúlyosan ábrázol­ták a hajviseletet - de gyakran faragtak rájuk pihenő állatokat — párducot, kutyát, nyulat — gondos kidolgozással. Dionysikus vonatkozásaik a sírontáli életre utalhatnak. Vannak a gyűrűk között nagy számban olyanok, melyeket kis Ge- rfius-ok, illetve Eros alakocskák díszítenek. Ilyen Genius és Eros szobrocskákat gyakran találunk bronzból is, sírokban, a halott mellé helyezve, így feltételezhetjük, hogy borostyánból készültek­nek is a halotti kultuszban lehetett szerepük. A magyar régészek körében felmerült az a né­zet is, hogy Szombathelyen és Sopronban — az antik Savadéban és Scrabantiában - boros­tyán-feldolgozó műhelyek működhettek, hiszen területükön nagy szómban kerülnek felszínre megmunkált, ékszerré alakított borostyánok. Olyan bizonyító anyag azonban nem bukkant napvilágra - például rontott példányok, vagy műhelyhulladék -, amelyek ezt a feltételezést bi­zonyítanák. Az azonban kétségtelen, hogy mind­két város jelentős szerepet játszott a borostyán­kereskedelemben. A borostyánt ma már gépi erővel bányásszák és halásszák az Északi-tenger vidékén. De korunk a műgyanta kara is és bizony nem minden bo­rostyán már, ami annak tűnik - a megtéveszté­sig hasonló másolatokat tudnak műgyantából készíteni. B. THOMAS EDIT 14 SPORT­SERLEGEK A leggazdagabb sporttörténeti emlékeket a gö­rögöknél találhatjuk. Náluk alakult ki a verse­nyek rendje mellett a jutalmazás formája és mértéke is. A sportserlegek ősét is a görög kultú­Amfora (i. e. IV. sz.) rában leljük fel. Legelterjedtebbek az emberi test arányait és funkcióit utánzó amphoratípusak voltak. A sport, a testedzés a görög, főként az athéni ember életvitelénék elengedhetetlen része volt - így a szépszámú emlékek, az egymástól távoleső lelőhelyek hasonló leletanyaga mögött nemcsak a kereskedelem tevékenységét kell látnunk, ha­nem a használati eszközökből alakult díszedé­nyek, serlegek divatját és megbecsülését is. Az olimpiai győztest olajág illette, városa a győ­ző dicsőségére szobrot állíthatott, de a bronz­diszkoszba vésett név is kellő tisztességet, elis­merést jelentett. A serleg pedig új feladatot lá­tott el. A sportserlegek további útját aligha lehet ele­mezni, pedig több emlékünk szegről-végről ki­mutathatóan távoli rókona lehetne. De igazán csak az olimpiai játékók felelevenítésével vált újból időszerűvé, amikor ismét jelentkezett az igény a győztes megajándékozására. Sodronyzománcos kehely (XV. sz.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom