Múzsák - Múzeumi Magazin 1976 (Budapest, 1976)
1976 / 2. szám
nak, amely földépítmény. A versenypályát földsánc keretezi, és külön ülőhelyek vannak a versenybíróknak és a rendezőknek. A szemközti oldalon fehér márványból készült oltár áll, amely Démétér papnőjének díszhelye, aki innen nézte a versenyeket. Az, hogy a négyévenkénti játékok színhelye nem változott, nem jelentette az építészeti környezet változatlanságát. A görög államok közötti versengés abban is megnyilvánult, hogy az itt emelt épületek és szobrok pompájával igyekeztek hatalmukat, gazdagságukat kifejezni. Mindez a törekvés az építészet terén elsősorban a kultikus rendeltetésű létesítmények számának és fényének növekedésében jelentkezett. A becsvágy ugyanis nem arra irányult, hogy a sportlétesítmények építészeti színvonalát tökéletesítsék. A modern olimpiai játékok több tekintetben alapvetően eltérnek az antik előzményekétől. Uralkodó tényezővé vált a sport, s lényeges különbség, hogy a játékok színhelye mindig változik. így az olimpiai játékok nagy kihívást jelentenek az építészet számára. A sportágak állandó fejlődésben vannak, új követelményekkel jelentkeznek (pl. úszómedencék, futópályák terén stb.), és a közönség kényelmével is fokozottabban kell törődni (fedett nézőtér stb.). Mind ez az építészeti igényesség növekedésével jár. Ez az építészeti igényesség először igazán a helsinki stadionnál érvényesült (Yrjö Lin- degren és Toivo Jöntti alkotása), amelyet még 1936-ban kezdtek építeni. Helsinki 1940-ben rendezett volna olimpiát, a háború miatt azonban erre csak 12 évvel később került sor. Az épületben sikerrel alkalmazták a modern építészeti elveket, amelyeket szerencsésen ötvöztek a finn hagyományokkal. A homlokzat fűrészfogasan tagolt felső szintjeinek és alsó betonfelületeinek eggyé komponálása a korszerűség és tradíció összhangját példázza. Feloldott arányai mentástól, és így a stadion szervesen illeszkedik a természeti környezetbe. A sportlétesítményekhez épített olimpiai falunál (Hilding Ekelund és Martti Völikangas tervezték) a finn építészetben először érvényesültek maradéktalanul a modern tervezés elvei. Az építészettörténet a helsinki stadion és olimpiai falu után azokat a nagyszerű létesítményeket jegyezte fel, amelyeket Pier Luigi Nervi épített az 1960-as római olimpiára. A stadion, a kis és a nagy sportcsarnok, valamint az olimpiai út kialakításánál a legkorszerűbb konstrukciókat alkalmazta. Korunk olimpiai építkezésében itt jelentkezett az úszóstadionok és játékcsarnokok lefedésének problémája, amely ettől kezdve egyre merészebb megoldásokra sarkallta az építészeket, tervezőket. Nervi már régi mestere a nagy fesztávolságokat áthidaló szerkezeteknek, amikor a kis sportcsarnok tervezéséhez hozzálát (Palazzetto dello Sport, épült 1956-57-ben). A szerkezet lényege: előre gyártott vasbeton lemezekkel kialakított bordás kupolaforma, amelyet a helyszínen öntött vasbeton fog össze egységes szerkezetté. A bordák felül kör alakú nyílásba futnak össze: innen kapja a belső tér a természetes és mesterséges világítást. A kupola alsó köre hullámvonalat alkot. Az összefutó bordákból álló szegélytartó az épülethez támaszkodó Y tartókra vezeti le az egész kupola súlyát. Ez a szerkezeti rendszer mind a belsőben, mind kívülről szemlélve bámulatos könnyedséget kölcsönöz az épületnek. Az építész, Antonio Vitelozzi itt önzetlenül háttérbe vonult, hogy kibontakozni engedje Nervi konstruáló zsenijét. Nem mondható el ugyanez a másik fedett sportcsarnokról (Palazzo dello Sport, épült 1958—60-ban). A kör alakú térre itt is lemezekből hajtogatott tetőszerkezet borul, amelynek lefutó bordáit kívülről ferde támaszok tartják. f-■» iifnkklnl/nnl/ nnunn A római stadion. Alul: a helsinki stadion A. \m
